Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. március) 3. szám, 165–244. p.

Köszöntelek, tarka napsugár
itt, szemben velem az ablakon,
hozzál nekem sok kincses nótát,
hisz úgy szeretem, úgy hallgatom.

Köszöntelek, mosolyos tavasz,
ugye, felkeresel még engem,
hisz még annyi sok szépet rejtek
bizakodó, szegény szívemben.

Köszöntelek, sokszínű élet,
bár még nem láttalak soha,
de sokszor hallottam másoktól,
Te vagy az Úr furcsa mosolya.

Köszöntelek jó Édesapám
s Édesanyám Téged is halkan,
napsugár játszik ma mindenütt,
s ima cseng értetek magamban.

Köszöntelek Téged is Majám,
S a kezedet megsimogatom,
tavasz van, nézd, ezer napsugár
itt is, ott is, minden ablakon.

Köszöntelek remegve, Uram,
s bízó szívvel hozzád megtérek,
szabad kérni, ugye, ilyenkor,
legyen kicsit szebb már az élet.

Köszöntelek újra, napsugár
itt, szemben velem az ablakon,
hozzál nekem sok kincses nótát,
hogy csengjen-bongjon az ajkamon.