Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. február) 2. szám, 85–164. p.

Egy könyvesbolt kirakatában láttam Deak Andrija két könyvét. Szemet szúrt a szerző neve; horvát könyveken magyar név. Az egyik címe: Gladne žene (Éhes asszonyok), a másiké Dr. Petrović Ljubica.

Ki lehet ez a magyar nevű író, és milyenek a könyvei? Az utóbbi kérdésre könnyen kaptam választ. Elolvastam könyveit. Az Éhes asszonyok elbeszéléseket tartalmaz, a másik regény. Minden novellájának a szépirodalomban szokatlan témája van: a vérbaj. Különös, megrendítő írások, rögtön észrevehető, hogy szerzőjük orvos. Minden sora figyelmeztetés: vigyázzatok, a vérbaj leselkedik rátok? Tendenciózus írások, de felépítésük és formakészségüknél fogva irodalmiak.

Nagy problémák a vérbaj körül, irodalmi stílus, plasztikus jellemzés, érdekes, lenyűgöző meseszövés, amin itt-ott kedves humor csillan keresztül. Ez jellemzi Deák írásait. Nagy kérdésekről érdekfeszítő, folyamatos olvasmány, ami mégis gondolkodóba ejti az embert, és sokáig foglalkoztatja. Szereplői élő emberek, szenvedők, akik a szörnyű baj áldozatai. Megrázó tragédiák vonulnak el lelki szemeink előtt, és óvatosságra figyelmeztetik a könnyelműen gondolkozókat.

A másik könyvet még fokozottabb érdeklődéssel olvastam. Dr. Petrović Ljubica – egy orvosnő regénye. Szerkezete gyenge, meséje mégis érdekes, és stílusa emelkedett. A könyv előszava kiváló irodalmi alkotás: a vér himnusza. A szerző költői emelkedéssel beszél arról a piros életfolyadékról, aminek a neve: vér. Szerkezeti hibája mellett is igazi író munkája ez a regény.