Folyóiratok

Kalangya, III. évfolyam (1934. február) 2. szám, 85–164. p.

Borsodi Lajos: A mi sorsunk

Képeskönyvet nézni,
Sokszínű meséket
Megálmodni halkan,
Mindig jövőt élni,
Mindig jövőt élni,
Minden pillanatban,
Szörnyű Ma – óriást
Gondzsákkal a hátán
Elkerülni messze,
Kérni az Úristent
Nótás imádsággal:
Más sebét hegessze,
Áldozati oltárt
Emelni a Szépnek,
Illó gondolatnak,
Dédelgetni messzi
Világba vágyókat
Akik itt maradnak,
Égkék lányszemekből,
Mosolygó szemekből
Tündérálmot lesni,
Égkék lányszemeknek
Örök mosolyához
Rímeket keresni,
Alkonyati órán
Áldani a minden
Csöndes elmúlását,
Fenyők közt figyelni
Csobogó patakot:
A világ folyását –
Ez a mi vágyunk.

A bozótból ránk tör
Szörnyű Ma – óriás
Iszonyú testével,
Viaskodunk nappal,
Álljuk az iramot
Áldatlan estével,
Bolond hahotával
Csalogat az asszony
S összetörünk végre,
Szemünk átkot villan,
Éhes tekintetünk
Nem téved az égre,
Valahogy az élet
Minden mosolyával
Kiszalad alólunk
S múltak s jövők népe
Szörnyű átkot mormol
Mikor mesél rólunk –
Ez a mi sorsunk.