„Ezt a verset drága Kornélom, az első tüdővérzés után írta"
Ezzel a megjegyzéssel küldte e verset Szenteleky Kornél édesanyja szerkesztőségünknek.
Milyen szomorú,
milyen szomorú.
ahogy itt állsz, s ahogy elgondolom
a te öregséged.
Fáradt vagy, öreg vagy,
de felkelsz az ágyból,
és borogatást teszel mellem köré.
És orvosságot öntesz a kanálba
öreg kezeddel, mely gyenge és reszketős,
mint őszi alkonyat kévéje,
mely sápadtan vibrál a szobában.
Dolgozol, folyton dolgozol,
hajolsz és emelsz
és szíved gyenge, rosszul végzi dolgát,
Az ajkad néma.
Karjaid ernyedtek és szárazak,
mint csüggedt, törött ágak
a fán.
Éjjel felriadsz minden neszre,
aggódva jössz át és kérdezed:
– Kell valami?
Dolgozol, tipegsz a napok sikló
hátán.
Ápolsz.
Szolgálsz, mint nagy urat,
és nincsen pihenőd
és nincsen éjjeled,
örömöd nincsen, mint minden csúnya cselédnek
vasárnap.
Csak hétköznapok vannak alkonyodó életedben
görnyedt, gondtól ráncos,
fáradt, fekete és nagyon szomorú
hétköznapok,
Nem mosolyogsz, csak dolgozol.
Szolgálsz engem, mint nagy urat
és én nézlek. [92]
Éjjel van, a szoba kihűlt,
te állsz öregen, őszen fázósan előttem.
Nézlek.
Borogatást hozol, majd betakarsz,
mint nagyon régen, mikor kisfiú voltam.
Aztán lefekszel, de hallom éber léted.
Nem alszol.
Rám gondolsz, betegségemre, halálomra,
talán titkos könnyek is csorognak
fonnyadt arcodon,
de mikor ismét jössz, semmit se látni rajtad,
és mondod:
– Meg fogsz gyógyulni, fiam.
Szolgálsz, mint nagy urat,
Mint utolsó, őszi reményedet,
mert ha elmegyek,
sötét lesz életed.
Milyen szomorú ez,
S milyen szomorú,
ahogy így előttem állsz,
fáradtan, görnyedten, öregen
rendetlenül dobogó szívvel,
fojtott aggodalommal.
Tudom, hogy te más öregséget
álmodtál magadnak.
Csendet, melyben kávé és kalács
nyájas illata terpeszkedik.
Az emlékek muzsikáinak,
mint jámbor, csoszogós
zenélő óra.
A fiad erős lesz, gondoltad
és megvéd minden bajtól,
gazdag is lesz, úgy álmodtad,
és kényelembe göngyöli fáradt tagjaidat
A fiad gyenge és szegény
és nem ad reményt meg biztatást
fakuló alkonyatodnak,
A fiad Krisztus évében van,
és a te öreg, beteg, szerető szívedbe
tőröket döf az Atya,
aki szeret minket.
(1926. január hó) |
Fejlesztette: GAS Softwares