Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. július) 3. szám, 137–208 p.

Névtelen szonett
Emlékek kaszálóján elkószálok;
Selymesen susognak, mint a buja rozs,
Szép vágyaim: fehérek, feléd szállók,
S mint rétek lelke: szerelmünk illatoz…

Ezüstös csermely, halk habú patak:
Cirógató, víg tekinteted.
A vágyam úszkál benne hallgatag,
S arcod lágy bársonyát fölém fekteted…

… De néha bús ciprusra bukkanok,
melyen szomorító bánat muzsikál,
S olykor sírni kéne, ó, sírni fáj…