Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. december) 12. szám, 733–808. p.

Barátaink szeretetteljes kívánságára új rovatot nyitunk. Új rovatunk azoké a kulturált lelkű olvasóinké, akik az írást nem tekintik mesterségüknek, de szellemi életük színvonala és íráskészségük hivatottakká teszik, hogy nézeteiket, ötleteiket nyilvánosságra hozzák.

A Kalangya egy tapodtat sem enged abból a programjából, melyet első szerkesztője, Szenteleky Kornél jelölt ki hasábjain. Immár két esztendeje állunk e cél szolgálatában, és nyugodt lélekkel állapítjuk meg, hogy mindenfelé kivívtuk azt a megbecsülést, amit méltán megérdemlünk.

Összegyűjtöttük a jugoszláviai magyar irodalom olyan alkotásait, amelyek beleillenek irodalmi szemlénkbe. Irodalmi életet teremtettünk, aminek nyomán magyar könyvkiadás sarjadt ki. Másrészt leraktuk azokat a pilléreket, amelyre délszláv testvéreink felé a kultúrközeledés és megértés hídját építhetjük fel. Megismertettük olvasóinkat a délszláv irodalom számos alkotásával.

Azt vetették szemünkre, hogy a közönség nagy rétege nem talál elég érdekes és izgalmas anyagot folyóiratunkban. Számos tanácsot kaptunk népszerűségünk fokozására, amelyeket szeretettel fogadtunk, de fenntartás nélkül nem alkalmazhatjuk. A mi feleletünk mindig csak egy volt:

»Nem szeretném – írja Szenteleky –, ha a Kalangya a magazinok nívójára, a lelkiismeretlen érdekesség hajhászásáig süllyedne, és így szélesítené ki olvasói rétegét.«

Nem a vakon követés idézteti velünk Szenteleky írását, hanem azonos meggyőződésünk, mert ismét Szentelekyvel valljuk:

»Célunk nem lehet szórakoztatás, tömeget vonzó bűvész[798]kedés, hanem kultúránk megbecsülése és nevelés egy új öntudatosabb és igazibb életre.«

A megszívlelendő tanácsokat mégis figyelembe vettük. Népszerűsítjük folyóiratunkat anélkül, hogy abból a szellemi színvonalból engednénk, melyet Szenteleky Kornél jelölt ki. Azáltal, hogy olvasóinknak és barátainknak módjukban lesz hasábjainkon megnyilatkozni, olyan meleg kapcsolatot teremtünk közöttük és íróink között, amely a puszta érdekesség keresésénél sokkal mélyebbre hatol. Ezt a komoly és értékes lelki kapcsolatot akarjuk megteremteni, amikor rovatunk szeretettel ajánljuk fel barátainknak és olvasóinknak.

Sokat várunk a »Kalangya barátai« rovattól, mert úgy hisszük, hogy lehetővé tesszük azt, hogy barátainknak és olvasóinknak máskülönben elkallódható gondolatait, ötleteit, megfigyeléseit, elképzeléseit kultúránk számára megmentsük.

Közreadunk minden olyan tárgyilagos közleményt, amely kisebbségi magyar irodalmunkra vagy kultúréletünkre vonatkozik. Nemcsak a szorosan vett irodalmi és kulturális kérdésekre gondolunk, hanem életünk minden mozzanatát, a magyar értelmiség megnyilatkozásán keresztül szeretnénk napirenden tartani. Szó lehet tehát e rovat hasábjain gazdasági életünkről, gyermekeink neveléséről, általános oktatásügyekről, sajtónkról, színészetünkről, egyesületi életünkről, könyvtárkérdésekről, egyszóval életünk minden közös megnyilvánulásáról. [799]

¹ E rovat mindenki rendelkezésére áll. A beküldött cikkek közlése a szerkesztőséget nem kötelezi, kéziratot nem küldünk vissza.