Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. december) 12. szám, 733–808. p.

Szirmai Károly: Nyomtalan múlások

Csak egy óra volt az egész tűnt világ,
s egy órába sűrítve, ki hallja,
hogy emberek
létük szomorú tornyából – valaha hányan és hányszor
dobták bele feljajdulásuk mázsás kőszavát az elmúlt tengerekbe,
mert az ősrégi órakagyló
egyforma morajba kever össze minden csendet s
szétloccsantott, emberi jajszót.

Bizony! – Csak egy óra volt az egész tűnt világ.
S én fehér-kobrasorsomat ezerszer átkozva,
mégis úgy őrzöm a befalazott pince mélyén
a királyi ankust s a többi, régi kincset,
miket kíngyönyörben teremtő Ember kibuggyanó, isteni vére
szentelt ragyogássá,
mintha odafent most is a régi paloták királyi népe imádná
az ősrégi istent,
s nem zúgna felettem már ki tudja, mióta a dzsungel.