Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. december) 12. szám, 733–808. p.

Szirmai Károly: Fény és Sötétség

Ti vagytok ketten az élet: Fény és Sötétség.
Fény!
Te, ki a hajnal ködlobogóján röpülsz fel a virradó égre,
s te, ki ha zászlód lengő ködvászna tüzedtől elégett,
ott maradsz függve az ég peremén,
s úgy ragyogsz,
akár egy óriási isten-ablak a Himalája hógyepes csúcsán.

De mert örök ragyogásnak születtél,
nem állhatsz meg egy helyben a végtelen úton –
sorsod: örök rohanás, örök ellipszisbe keringés –
te is csak messzibe nyújtott lámpás vagy az Úrnak kezében,
s a világtartó, isteni tengely körül forogván,
hány ilyen óriás lámpa nyilazza folyton a fényt,
hogy a Sötétség egyre rohamozó hadát elűzze,
mert végtelen a világ, de a Sötétség roppant hallgatástengere
a végtelen partokat szakadatlanul mossa.