Folyóiratok
Kalangya, II. évfolyam (1933. december) 12. szám, 733–808. p. |
| Deák Leó: Ezüst tulipán |
Ezüst és tulipán!… Milyen szerencsés összetétele a gondolatnak és vonzalomnak, amelyet kifejezésre akar juttatni! Szimbolizálja a jugoszláviai magyarságnak az elgondolását, hogy annak, akit vele megtisztel, különös nagy értéket tulajdonít. Nagyra becsüli személyét, munkáját. Nem hagyhatja észrevétlenül az érdemeket, szolgálatokat, amelyeknek ekvivalense anyagiakkal ki nem fejezhető. Értéket az értéknek! De nem az arany hivalkodó csillogásával, sem a gyémánt kihívó, messze csillogó, vakító tüzével, hanem az ezüst halvány szerénységével, amely sors adta helyzetének leginkább megfelel. A szerető lélek a virágon keresztül, a virágba ölve juttatja érzelmeit szíve választottjához. A tulipán: a mi tulipánunk – ez a különös jelentőségre kisajátított virág – magába öleli mindazt a szeretetet, mélységes vonzódást, igaz odaadást, amellyel a jugoszláviai magyarság összessége elhalmozza választottját, amiért ez annak baját-sorsát, pusztuló kultúráját szívügyévé tette, szívén hordja, és nemes ideáljai hosszú sorának elejére állítja. Szenteleky Kornél váltotta életre elsőnek a gyönyörű ideát, hogy a jugoszláviai magyarság időnként közvetlen összeköttetésbe jusson kultúrmunkásaival, és az elismerés zászlajának meghajtása mellett ambíciójukat további munkára ösztönözze. A legdecensebb formát választotta, méltóan finom lelkületéhez, amikor az Ezüsttulipánban a gondolatot az erkölcsi értékkel és érzelemmel olyan találóan egyesítette, aláhúzva a szerénységet, amely természetének alapvonása volt. S hogy mindig az egység elvét hangoztatta, hogy mentorként karolta fel a bizonytalanságban bukdácsolókat, hogy kultúránk kincsének értékét velünk felismertette, és a literatúránk fejlődése elé tornyosuló akadályokat eltávolította, méltán és megérdemelten lett első baccalaureatusunk. [736] Dr. Várady Imre személyében olyan férfiút koszorúzott meg a jugoszláviai magyarság, aki egy hosszú élet egész munkásságát állította az ideális cél: a jugoszláviai magyar kultúra szolgálatába. Azokat a szolgálatokat, amelyeket ő ezért a kultúráért, ennek megmentéséért és felvirágoztatásáért tett, eléggé ki nem fejezhető elismeréssel és odaadó vonzalommal lehet csak honorálni. Nem fog hatni talán sohasem az Ezüsttulipán olyan értelmű szimbólumként, mint a Magyar Közművelődési Egyesület ez évi közgyűlésén, amikor minden vallomásnál, minden szimbólumnál ékesebb nyelven beszéltek az összsesereglett barátok és tisztelők örömkönnyektől csillogó szemei. Igaz szeretetünk, mélységes hálánk és törhetetlen ragaszkodásunk virágát nyújtjuk annak a férfiúnak, aki arra méltán rászolgált. A jugoszláviai magyarság kultúrájának sorsát nem bízza avatatlan kezekre. Az emberi haladás égnek meredő lépcsőjén kell ennek a kultúrának szekerét vigyázatos lépésekkel, sok-sok kockázattal előrejuttatni. Kitartással, rendíthetetlen önbizalommal mindig a magas cél szem előtt tartásával: egy fejlődő, haladó kultúrát a legfejlettebb nyugati kultúrákkal egy színvonalba állítani. A haladni vágyás szelleme töltötte be a Veliki Bečkerek-i ünneplő közönség lelkét, amikor az Ezüsttulipánt átnyújtotta azzal az egyhangú megállapítással: Merenti! |
Fejlesztette: GAS Softwares