Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, II. évfolyam (1933. december) 12. szám, 733–808. p.

Borsodi Lajos: Ezüst tulipán

Tavaly Szenteleky Kornélnak, a kimagasló irodalmi vezérnek, a legszebb álmokat álmodó költőnek, a tudás színezüst vértezetében küzdő írónak jutott a magyar kisebbség gyönyörű, szimbolikus ajándéka: az Ezüsttulipán. Idén Várady Imre doktort, a Magyar Közművelődési Egyesület nagynevű elnökét, a magyar kisebbség szellemi életének messzire kiemelkedő vezéregyéniségét érte ez a mindennél értékesebb kitüntetés.

Az Ezüsttulipánt az az elgondolás hívta életbe, hogy a magyar kisebbség a szeretetnek, a megbecsülésnek, a mély tiszteletnek külső jelével évente azt a férfiút ékesítse, aki vezér a vezérek közt, aki legmelegebben forrt össze fajának minden örömével és bánatával, aki legalázatosabb szolgája, de egyúttal legcéltudatosabb irányítója is kulturális életének. Az Ezüsttulipánnak ilyen jelentősége mellett pillanatra sem lehetet kétséges, hogy a magyar kisebbség mélyben fogant szeretetének tündöklő szimbólumával – mintha csak nyitott tenyerén élő és érző szívét vinné – ezúttal Várady Imre doktor nemes egyénisége elé fog járulni. Dönteni sem kellett ebben a kérdésben, csak figyelni kellett a lelkek sugárzó vonzódására, csak nyitott szemmel kellett feltekinteni a többiek felett kimagasló, jellegzetes magyar fejre, csak ki kellett mondani a mindenki ajkán élő nevet: Várady Imre fogalmat jelentő, szerte az országban tisztelt és becsült nevét.

Mert Várady Imre neve a Vajdaságban valóban fogalom. Kora fiatalságától kezdve a nagy egyéniségeket jellemző önzetlenséggel fényes képességeit, meg nem alkuvó energiáját, minden igaz eszme iránti fanatikus szeretetét a közélet szolgálatába állítja. Útja mindenkor töretlenül egyenes, és ezt az utat jobbról és balról az emberiség legszebb ideáljai szegik. Várady Imre, akiben fajának legértékesebb, kifinomult tulajdonságai testet öltenek, fajra és felekezetre való tekintet nélkül egyúttal barátja minden érezni, lelkesedni tudó, igaz embernek. És barátja volt akkor is, amikor a más fajtabeli embertársáért kiállani dacos merészség, sőt ennél is több: bűn és árulás volt a törpe lelkűek szemében. Sem ekkor, sem máskor tiszta pengéjét csorba nem érte. Ahol útján a sötétség szellemeivel találkozott: széles mellel, bátran állta a lovagi tornát, amelynél mindenkor az ő tiszta hite bizonyult erő[734]sebbnek. Ahol az emberiség legszebb gondolatai lángolnak, ott mindenkor áldozatos szívvel hajolt meg a szellem szépsége és hatalma előtt. Ismeri a szó derűjét, ékes csillámlását, benső, titkos morajlását, azt a kiszámíthatatlan erőt, amellyel a harcos lélek íjáról lepattanva, mint könnyen lebegő nyíl, az emberek érzés- és gondolatvilágába talál, és ott tettre váltja fel a szunnyadást: mint szónok maga is mestere a szónak, tökéletes mondatformáit duzzadva tölti meg a nyugtalan, hatni akaró és hatni tudó gondolat és előadásának természetessége, finomsága, ha kell, dinamikus lendülete, külsőleg is szárnyat ad biztos cél felé törekvő elgondolásainak.

A Magyar Közművelődési Egyesületnek Várady Imre doktor több mint vezére: szíve és lelke az egyletnek, és vele együtt a délszlávországi magyar kisebbség egész kulturális életének is. Várady Imre érdeme, ha ma az anyagiasság minden ridegségét felidéző, rettenetes kenyérharcok közepette messzire néző, büszke homlokzatával még áll a templom, amelynek bensejében a magyar költői szó igézetétől, a múzsák szárnyaló énekétől megenyhül a lélek vad hullámzása, és a szenvedélytől lobogó szemben megbékítő könnycsepp rezeg. Minden maradandó kulturális alkotáshoz Várady neve fűződik. És minden, keletkezésben lévő, életforma felé tapogatódzó eszme természetes támaszául Várady Imre nemes egyéniségét keresi.

Vajon szükség van-e arra, hogy ezt a végig egyenes életet, amelynek az Ezüsttulipánnal való kitüntetése csak egyik útba eső, kikerülhetetlen állomás, száraz életrajzi adatokkal cövekeljük ki? Számok és eredmények tömegénél nem mond-e sokkal többet, hogy a ma Várady Imréje lelki keresztmetszetében, gondolkozásában és érzületében egy a tegnap sugárzó lelkű, minden igaz ügyért síkra szálló, minden eszmei szépségért rajongó Várady Imréjével? Ennek az életnek nincsenek törései, és innen van, hogy a feléje áradó szeretetnek ma is csorbítatlanul ugyanakkora az ereje, mint amilyen kezdettől fogva mindenkor volt.

Minden nemzeti kisebbség népi jellegét csak addig őrzi meg, amíg otthonaiban változatlan szépségben zeng a nyelv muzsikája, amíg igricei és hegedősei ugyanattól a szent tűztől hajtva, dalolnak az ősi erkölcsről, a nép szívében borongó bánatról vagy a benne derengő örömről, és amíg elmélyedő elmék a kisebbség sajátos sorsát a gondolat éles grafikonjával megrögzítik. Akik a nyelv, a dal. az írás szeretetét a népben ébren tartják, akik saját, örökkön lobogó lelkükkel közelednek elfásult, összeszáradó szívek felé, a testvérekért élők és a testvérek gondjait sóhajtók: ők a kisebbség igazi vezérei. Várady Imre közöttük is az élen halad.