Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. december 15) 12. szám

Vass Imre: Aranymadár

Messze szállt a gyönyörű nyár:
fényes tollú Aranymadár…
S kiestem az álmokból is,
könnytől ázik a párnám is,
bús-unottan, árván járok,
mindig: most is meddőn vágyok!
Szomorúan elmélázom…
Ősz van. Mindig jobban fázom.
Beteg vagyok? Vagy vénülök?!
– Sárga levél: lehullt vigasz,
a reményem is elhagyott,
s lehet: holnap meg is halok…
– – – – – – – – – – – – – – – –
Meghalok!? Ó, dehogy halok!
Hiszen én még erős vagyok!
Szívem fája sem szárad ki
– most csak hullik a sok levél –,
hiszen van, mi védi, óvja:
rajta van az Isten csókja!
Fényes tollú Aranymadár,
visszajössz még, s vissza a nyár!
Visszahozod a kedvemet,
tudod: beteg nem lehetek,
raksz majd gyógyírt a sebemre,
álmot is adsz két szememre,
s újra új lesz majd az Élet,
a Világ is újraéled!
Kiterjeszted óriás szárnyad
fejünk fölé napsugárnak,
s virág lesz az egész határ…!
– Ugye, édes Aranymadár?