Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. december 15) 12. szám

Csuka Zoltán: Palicsi ősz

Őszi fény, őszi fény,
tüzet vetsz a tó vizén,
tüzet vetsz, és színt aratsz,
ezer színbe szétszaladsz,
fölpezsegsz a szürke égre,
s fested csudás hupikékre,
reggel a nyárfákon át
gyöngyezüst pereg le rád,
szivárványod szórod végre
szerte, az egész vidékre,
áttáncolsz a messzi égen,
megfürdesz a tó vizében,
tündér léssz, hogy elvakíts,
s tündértóvá lesz Palics,
szürke vizét szikrát hányni
így láthatta Kosztolányi,
így látta, s így énekelt,
dala messzi égre kelt,
álmot és dalt elringató,
titkos, tündéri, tiszta tó,
amint színes tükörén
égig robban ez a fény,
égig robban, s mint az álom
furcsán szétterül a fákon,
lecsuklik és szétterül,
s már csak a csönd hegedül,
a csönd – csábos, szép szirén,
őszi fény, őszi fény. [537]