Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. december 15) 12. szám

Csuka Zoltán: Fohász az alkonyatban

Fény és árnyék már egybecsorran,
az ég felissza,
s minden, mi lendült, elhanyatlik
a földre vissza,
feloldódik a zaj köröttem,
nőnek az árnyak,
mélyül a csend, mind hangosabban
az óra jár csak.
Az ablak is, mint óriás szem,
áll hunyorogva,
sötét pillanatként ráhull már a
diófa lombja.
Székemben én is egyre inkább
önmagamba
csukódom s aztán széthullok
az alkonyatba.
Nem is vagyok már, csak egy árnyék,
árnya magamnak,
s mintha a fénnyel együtt szállnék
a csillagoknak,
vagy nem is én már, csak egy sóhaj,
amit az este
halk fohászként küld a sötétlő
fellegekbe.