Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. november 15) 11. szám

Banó István: Arvi Järventaus: Kereszt és varázsdob

(Turul, 1943)

Kodolányinak régi vágya, hogy a magyar olvasóközönség mennél jobban ismerte, meg a finn irodalmat, sok szempontból tanulhat belőle. Ezzel a fordításával eggyel több lehetőséget adott erre. Választása nem esett rosszra. Mindjárt jobban megszeretjük Arvi Järventanst, „a jó Isten bohémjét” – ahogy magát nevezni szokta –, ha tudjuk róla, hogy mennyire szeretett bennünket, magyarokat. Többször volt Magyarországon hosszabb ideig. Több regényének tárgyát vette a magyar történelemből. Így feldolgozta a magyar honfoglalást, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát és a 48-49-es szabadságharcot.
Ez a regénye a lappok történetéből van véve. Jól ismeri a Lappföldet, ahol hosszabb időt töltött, mint a lappok szuperintendense. E regényének tárgya sem teljesen idegen tőlünk, mert a velünk – ha fajilag nem is –, de nyelvileg rokon lapp nép történetéből mutat be egy forrongó korszakot: azt, amikor a kereszt és a varázsdob megküzdöttek egymással. Ez a világ sem idegen tőlünk; valamikor olyan lehetett az ősmagyarok vallási élete is, amilyennek Järventans a varázsdob híveit mutatja be.
Két erős akaratú, a maga igazának tudatából erőt merítő férfi küzdelmét látjuk benne: Paulus Juoni és a szintén lapp származású Clans Sirma lelkészét. Közben a lappok egyhangúnak képzelt életéből mozgalmas képeket fest elénk a szerző. Különlegességével vonz a Lappföld enyhe nyara, és borzalmasan szépek a nagy téli hóviharok és a künn rekedt emberek küzdelme a hóval és széllel.
Egy-egy nagyszerű jelenete olyan élethűen jelenik meg előttünk, hogy már látni és hallani véljük, amit a könyvben olvasunk. A sátor közepén a tűz mellett ül a varázsló, veri keményen pattogó dobját, énekli varázsénekét, és a hallgatóság is már félrévületben mondja a varázsló után a monoton refrént:
„n a a-n a a-o j j a a-n a a”
„vojjaa-naa-naa-naa.”
De a sorokban egy beteg asszony, aki már Krisztus híve, úgy érzi, hogy az ördögöt idézik meg, az ördög már gyötri is őt borzalmasan. Ekkor jelenik meg a sátorban a pap embereivel, végeszakad a varázslásnak. Így kell neki egyenként megnyernie a lelkeket.
De a varázslót, Paulus Juonit nem tudja sem megnyerni, sem megtörni. Többször is foglyul ejti, de az mindig megszökik. Egyszer, mikor már látja Juoni, hogy nem tud megmenekülni a pap körmei közül, régi isteneihez fordul, a sámáni révület szárnyán elszáll hozzájuk, és kéri őket, hogy most már tartsák maguknál, hisz nincs több keresnivalója a földön. Azok meghallgatták kérését, és Juonival meghalt a Lappföldön a varázsdob utolsó nagy, mesteri kezelője.
Fordította Kodolányi János [528]