Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, XII. évfolyam (1943. november 15) 11. szám

Korek József: A csesztói középkori templom feltárása
Történelmi levegő nélküli városnak mondaná Zentát a kíváncsiságból odaérkező látogató, ha csak a látottakat mérlegeli. Nincsen régi városrésze, nincsenek ódon házai, egyszóval nincs patinája a város külső képének. Pedig ha ellátogat a városházán őrzött kis gyűjteménybe, és a gimnáziumban lévő emlékeket is megtekinti, megelevenedik előtte a zentai határ több ezer éves története. A fiatalabb kőkori kultúrától kezdve megvan a települési folytonosság a letelepedésre alkalmas határban.

Kép 05 (A csésztói templom hajója a főoltár felől nézve)

A mai Senta a török hódoltság korában elpusztult, földig lerombolt kilenc magyar község gyűjtőneve alatt való feltámadása. Fájdalommal írja a Bács-Bodrog vármegye monográfiája, hogy „elomló hantok alá temetkezett a török pusztítása nyomán a Szintarévet környező kilenc község: Kis-Bátka, Nagy-Bátka, Magocs, Csesztó, Likasegyháza, Tornyos, Kevi, Kalocsa, Karjad. Nem maradt utánuk már csak a név, melyet máig megőrzött az emlékezés és a kő, melyet itt-ott felvet néha a mélyen járó ekevas.”
Paphalmon, Zentatól É-ra kb. 7 km-re fekszik az Orompart legmagasabb pontja. Észak, dél, nyugat felé ameddig a szem ellát, alacsonyabb halmok, terephullámok övezik, kelet felé a Tisza egykori árterületének síksága, a Csesztónak nevezett, művelés alá fogott rét terül el. Ezen a plátószerűen elterülő halmon állott egykor a templom.
A Horthy Miklós Tudományegyetem Régiségtudományi Intézete f. év szeptember havában a Bácskai Múzeum részére ásatást végzett a nevezett helyen, s az ekevas nyomán felszínre került téglatörmelékek valóban igazolták azt a feltevést, hogy egy összeomlott templomalapot rejteget a halom.
A feltárt templom alaprajza egy félköríves szentélynek és a téglalap alakú hajónak az összetétele. Formáját tekintve a mezőkovácsházi templom alaprajzához áll legközelebb. Homlokfala megközelítően nyugat felé, szentélye közel K.-felé néz. Belső hossztengelye 16 m, míg szélessége a szentélyben 5, a hajóban 6 m. Az alapfalak alatt sárga földet döngöltek le, s erre a 20-50 cm rétegre rakták a méter széles terméskő alapot. Nagy kár, hogy többszöri pusztítás, sőt a legújabb korban is folytatott rongálás következtében csak a főfalak és a szentély egy részének kőalapját találtuk meg, s a többi helyen csak a sárga föld ad bizonyságot, hogy rajta fal állott.

Kép 06 (A csesztói templom szentélyének és sekrestyéjének alapjai.)

A főfalakhoz három-három támpillér csatlakozott, [525] s az É.-i, tehát az evangéliumi oldalon találtuk meg a 390x300 cm térfogatú sekrestyét.
Külön érdekessége a templomnak s az Alföld területén egyedülálló a főfalak tengelyében fekvő 850 cm Hosszú, 250 cm széles altemplom. Teljesen megrongált, beomlott állapotban maradt fent s benne eredeti falrészeket sehol sem lehetett megállapítani. Az altemplom építésének lehetősége, melynek szokása az Árpád-házi királyok uralkodása alatt volt elterjedt, Paphalmon a magasra felhordott halom következtében megvolt.

Kép 07 (Árpád- és Anjou-kori sírok a csésztói temetőből.)

Művészettörténeti szemszögből nézve a templom alaprajzát, építésében két korszakot állapíthatunk meg. A román[?]ték hozzá a gótikára jellemző támpilléreket. A támpillér nélküli első templom az altemplommal együtt – a templomot körülvevő temető síranyagából következtetve – a XIII. század legelején épülhetett. Nem sokáig állhatott fent, s nem lehetetlen, hogy a tatár hordák gyújtogatásának esett áldozatul. Valószínűleg az Anjouk korában az első templom alapjára felépítették éppúgy, mint az a hódmezővásárhely-csomorkányi templom esetében is történt, s a kor ízlésének megfelelően ekkor építették hozzá a támpilléreket. Ezt a megállapítást alátámasztják a templomból kikerült, faragott bordastílusban épült, négyszögletes hajóhoz és a köríves szentélyhez csak később épített téglák, melyek szintén a gótikára jellemzőek. A templom elpusztulása a török megjelenésével függ össze, mert a temető 175 sírja közül egy sincs, mely a XVI. századnál idősebbre datálható.
A sorozatos pusztítás következtében a műemlékekben olyan szegény Alföld egy hitelesen feltárt templommal gyarapodott. A zentai határ kilenc temploma közül a felkutatott paphalmi templom is 3-4 század történetéről mesél. Reméljük, sor kerül a többiek feltárására, s mélyebb bepillantást fognak nyújtani a középkori Zenta s vele a Bácska történetébe.