Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, I. évfolyam (1932. június) 2. szám, 65–134 p.

Polácsi János: Prohászka Ottokár nyomában

Schütz Antal: Prohászka pályája. (Élet- és jellemrajz. Stephaneum, 1929). Sik Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka. (Pallas Rt. kiadása, Bpest). Zulawski Andor: A diadalmas világnézet. (Tanulmányok Prohászka Ottokárról. Stádium kiadás, Bpest).

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök összegyűjtött munkáit 25 kötetben adta ki a Stephaneum. Schütz Antal rendezte sajtó alá, és megírta hozzá Prohászka Ottokár életrajzát.

Schütz Antal meleg szeretettel és megértéssel tekint végig Prohászka életén. Sajnálattal nélkülözzük a legválságosabb életforduló beható vizsgálatait: P. műveinek indexre helyezése, a háború, állásfoglalása a társadalmi harcok idején, a forradalom, népmentés, földreform stb. Schütz Prohászka hatását - a személyes jelenlét elmúltával – emelkedőnek látja. Ez egyelőre így is van. Prohászka művei megragadják az olvasót. Ámde teljesen igaza van Sik Sándornak, mikor azt írja: Prohászkának „voltakképpen csak egy nagy mondanivalója van: a misztikus élmény ujjongása és apostoli kiáradása, erről beszél mindig”. (168 old.).

Mi, akik valamikor a nagy pap lábainál ültünk, és hallgattuk őt, még ma sem feledtük el különös hanghordozását, lobogó, elragadó lelkének páratlan erejét, még ma is sajnáljuk, hogy akiben „ilyen sokoldalú, ilyen állhatatos elmélyedés” van, „aki ennyi időt és ennyi lelket szentelt a tudománynak” (Sik: 318), hogy az nem szentelte magát teljesen „az igazság elméleti keresésének”. Prohászka neve nem került, nem kerülhetett Fényi, Cathrein, Pesch neve mellé. Ő a kultúra és a terrorról irt. A napi események mellé állt, de a gazdasági kérdések föltevésében nem elég erélyes, és a megoldás módozataiban nem elég bátor. Zulawski kísérlete, hogy Prohászka életéből és műveiből irányító eszméket tárjon elénk, nem kimerítő, és nem elég őszinte. Sik sokoldalú elmélyedése, Schütz komoly tisztelete, Zulawski rajongása Prohászkát más és más oldalról mutatják be az olvasónak, – azonban úgy érezzük: az élő, az eleven ember lelkét teljes egészében egyik sem tudta bemutatni.