Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. november 15) 11. szám

Párducz Mihály: A Bácskai Múzeumról

Kevés olyan múzeuma van az Alföldnek, amely annyira magán viselné a hozzáértő és ügybuzgó kezek gondoskodását, mint a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat múzeuma. Eltekintve az elmúlt világháború szűkös lehetőségei mellett folyó munkától és a megszállás okozta kényszerszünettől, a megalakulás pillanatától (1883) kezdve az intenzív múzeumi munka minden vonalon meghozta a maga értékes eredményeit. A múzeum igazgatóinak és a múzeum mellett dolgozó szakembernek (Schverer János, Dudás Gyula, Cziráky Gyula, Gubitza Kálmán, Roediger Lajos, ifj. Frey Imre stb.) irodalmi munkásságát e megemlékezés keretében ne említsük, ezeknek legnagyobb részét a szakirodalom igen jól és előnyösen ismeri, de szólani kell néhány szót a múzeum belső életéről úgy, amint az a múzeum anyagának most folyó átdolgozása során a szemünk elé tárult.
A múzeumi munkának egyik része magában a múzeumban, annak laboratóriumában, dolgozószobáiban, kiállítási helységeiben, a másik része pedig kint a lelőhelyen, a leletek gyűjtésekor és főként az ásatásokkor zajlik le. Az előbbinek első feladata a behozott leletek rendbe hozása, leltározása, a szaktudomány számára való irodalmi leírása, de nem kevésbé fontos a leleteknek a nagyközönség számára való okulást nyújtó kiállítása. Ebben a vonatkozásban kiforrott, bevált és a kor színvonalán álló módszerekkel dolgozott a múzeum. A leletek preparálásán túl a több mint 4000 darab, kimerítő leírást tartalmazó katalóguscédula, lelőhelykataszter nyújtanak betekintést abba a munkába, amely az egyes lelettárgyak származási helyét, előfordulási körülményeit, egyszóval hiteles keresztlevelét vannak hivatva megörökíteni. Ugyanezt mondhatjuk a kiállítás módszeréről is azzal a megjegyzéssel, hogy a meglévő hiányosságok nem annyira a múzeum vezetőinek, mint inkább a múzeumi helyiségek, szekrények stb. kevés és meg nem felelő voltának rovására írhatók.
Ami a múzeumi munka külső részét, az ásatásokat és gyűjtéseket illeti, a vezetőség abból is bőven kivette a részét. Nagyobb ásatásokat végzett a múzeum Monostorszegen, Gomboson. Bácskeresztúron, Madarason, Kiszácson, Kishegyesen és Vajszkán. Nem említettük a kisebb lélegzetű kiszállásokat, amelyek legtöbbször igen jelentős anyaggyarapodásra vezettek, s nem szólottunk a múzeumot ajándékokkal is támogatók nagy seregéről, akik az ajándékul hozott tárgyakkal gyakran csak a múzeum iránti ügyszeretetükről tettek tanúságot, néha azonban fontos lelőhelyekről adtak hírt.
Ha ezek után csak általános keretek között mozogva be akarjuk mutatni a múzeum anyagát, akkor megállapíthatjuk, hogy az igazán nagy odaadással végzett munka eredményeként minden olyan kornak és kultúrának megvannak itt az emlékei, amelyek az Alföld területén ez idő szerint kimutathatók.
Az őskornak az Alföldön eddig csak a Szeged mellett fekvő Öthalom löszrétegeiben sikerült nyomára akadni. Azonban a Bácskának lösszel borított területei nagyon valószínűvé teszik, hogy ilyen korú leletekkel itt is számolhatunk. A szegedi, Tisza medréből előkerült masztodonfog mellett ismeretlen, de feltehetően bácskai lelőhelyről származó ősállatcsontok tanúskodnak ilyen lehetőség mellett.
Már a fiatalabb kőkor minden alföldi kultúráját megleljük e déli területeken is. [521] A legidősebb Körös kultúra is több lelőhellyel van képviselve (Monostorszeg-Opoljenik, Monostorszeg-Crna Bara, Monostorszeg-Vályogvetők, Szandi-téglagyár), de találkozunk a korban következő Vinča-Tisza I. keverékkultúra telepeivel (Monostorszeg-Sziga-sziget, Bezdán, Gombos IV. telep), sőt a Tisza I. kultúra idegen befolyástól mentes telepével is (Ada). A fiatalabb kőkor végét jelentő péceli kultúrának is számos lelőhelyéről tudunk. Így ehhez a művelődési körhöz tartozó leletek kerültek elő többek között Szandi-téglagyár, Gombos I., IV., Bátmonostor, Ada-Horváth-Meller-téglavető néven számon tartott lelőhelyekről.
Bizonyára csak véletlen, hogy sem kő-rézkori, sem rézkori hiteles lelőhellyel rendelkező lelete nincs a múzeumnak. Szórványos anyagként egy a bodrogkeresztúri rézkori kultúrához tartozó ún. tejesköcsögöt és két réztáblát őriz a múzeum jeléül annak, hogy gyűjtőterületén ennek a kultúrának a jelenlétével is számolhatunk. A bronzkort az irodalomból is igen jól ismert Zombor-sáponyai, továbbá a nagybaracskai, csonoplyai, ada-komlósi-féle téglaégetőből előkerült leletek képviselik. A korai vaskor első feléből való a Priglevitzaszentivánról való lelet, míg a kor második felét, az ún. szkíta kort Monostorszeg-Sauerborn-telepről behozott keramikus anyag szemlélteti. Gazdagnak mondható a fiatalabb vaskort jellemző emlékanyagunk. A kora kelta leletek közül való az igen szép hódsági és regőcei lelet. A Monostorszeg-Sauerborn-téglagyárból előkerült telepanyag a kor legvégéről való, s igazi jelentőségét csak a legújabb ásatások (Tabán, Hódmezővásárhely-Fehértó) világánál tudjuk megítélni.
A Kr. u. I-IV. század, az ún. szarmata kor legkorábbi szakaszából való a regőcei, a későbbi periódusokból a bácskeresztúri, óverbászi, pacséri, bezdáni, kishegyesi stb. leletek anyaga. Különös jelentőségük van a kor végére datálható, s talán a hun korszakba is átnyúló vajszkai, madarasi és kiszácsi halmos temetők leleteinek. Sokáig kérdéses volt a Monostorszeg-Reiter-féle temető népi hovatartozásának kérdése. Most már bizonyosnak látszik, hogy germán fajtájú nép temetkezett ide, talán a Kr. u. V-VI. századokban.
A múzeum népvándorlás kori anyagában leggazdagabban az avar kor van képviselve. Olyan tekintélyes sírszámú temetők anyagát őrzi a múzeum, mint a gombosi, kishegyesi, szeghegyi temetők, de ebbe a körbe tartoznak az óverbászi, prigleviczaszentiváni és bajai leletek is. Ez idő szerint a honfoglaló magyarság legkorábbi tipikus emlékeit a bátmonostori pitykés sír és a Zombori, valamint újfutaki kengyelek jelzik, de a kora Árpád-kori leletek nagy száma biztosíték arra is, hogy e kor további emlékeit is feltárhatja az intenzívebb s főként szerencsésebb kutatás. Az Árpád-kor legjellegzetesebb emlékeit Monostorszeg-Sziga-szigetről, Regőcz-éről, Gombosról és Bácsordasról ismerjük.
Összehasonlíthatatlanul leggazdagabb a múzeum középkori leletanyaga. A vegyes házi királyok korától, mondhatni, az újkorig minden század igen szépen van képviselve. Az ide vonatkozó leletek a mindennapi élet különböző területeit állítják a szemünk elé. Monostorszeg-Sziga-sziget, Monostorszeg-Wamoscher – szállás, Szandi – téglagyár, Begecs, Bezdán, Gombos, Apatin csak a legjelentősebb lelőhelyeket jelzik.
Említeni kell végül még azt is, hogy a Dunántúl határos területeiről is meglepően gazdag gyűjteményét őrzi a múzeum a különböző korok leleteinek. Elég, ha a fiatalabb kőkor végére eső (Lengyel kultúra) sepsei leletekre és a preszkíta idők egyik leggazdagabb lelőhelyére, Kiskőszegre utalunk.
E teljességre semmiképp igényt nem tartó vázlatos ismertetés már elegendő annak illusztrálására, hogy Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulatának múzeuma, alapításának idejétől kezdve mennyire komolyan vette a társulat működési területén belül rá kiosztott feladatot. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a múzeum anyaga nélkül a vármegye őskori és népvándorlás kori történetét jól megírni hiú vállalkozás lenne. Ennek a munkás és értékes múltnak a megbecsülését jelenti az az áldozatkészség, amellyel egyrészt a Múzeumok Országos Főfelügyelősége, másrészt a múzeum jelenlegi fenntartója, Zombor városa lehetővé teszik, hogy a mai fejlettebb technikai módszerek felhasználásával a vármegye ősi múltjának emlékeit az enyészettől megmentsük, és a jövő történeti kutatásai számára is hozzáférhetővé tegyük. [522]