Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. november 15) 11. szám

Juhász Gyula: Tápai lagzi

Brummog a bőgő, jaj be furcsa hang,
Beléje kondul a repedt harang,
Kutyák vonítanak a holdra fel,
A túlsó parton varjúraj felel.
Brummog a bőgő, asszony lett a lány,
Az élet itt nem móka, s nem talány,
A bort megisszák, asszonyt megverik,
És izzadnak reggeltől estelig.
De téten, télen a világ megál,l
És végtelen, nagy esték csöndje vár,
Az ember medve, alszik és morog,
Benn emberek, és künn komondorok.
Brummog a bőgő, elhervad a hold,
Fenékig issza a vőfély a bort,
Már szürkül lassan a ködös határ,
És a határban a Halál kaszál… [510]