Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. november 15) 11. szám

Berczeli A. Károly: Nagyapám

A nagyapám sokat járt Angliában,
ott kitanult, aztán itt kikötött,
a fényt kereste mindig, optikus volt,
és unta fönt a hályogos ködöt.
Kis műhelyében szótlanul csiszolta
az üveget, mely tiszta, mint a nap,
a világosság volt az álma mindig,
s hogy mások is majd messze lássanak.
De hasztalan talált föl annyi mindent,
a méla Szegeden pihen szegény,
örök sötétben alszik, s mit se lát most,
megcsalta őt is, lám, a fény, a fény.
Ó, nagyapám, én lelkemet csiszoltam
kristállyá, nálad balgább látszerész,
és hittem is, hogy mindent lát, ki egyszer
ez óriási üvegbe belenéz.
Ó, hittem én, hogy tündöklő sugár lesz,
mi eddig sejtelem volt, messzeség,
s lásd, én is árván hányódom, vetődöm,
s lehullok végül, mint kopott cserép.