Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. november 15) 11. szám

Sík Sándor: Karácsonyi ének

Magyarországi latin himnusz a középkorból

Égi kertek permeteltek
Mámorító harmatot.
Mind a mennyek daltól zengnek,
Ujjongnak az angyalok.
Köszöntsétek, szántók, rétek,
Kik most kizöldelltetek.
Fürge csorgó s ti, mosolygó
Nagy hegyek, a Kisdedet.
Sírva nézi, úgy becézi
Egyszülöttét Mária,
Néz ragyogva, mosolyogva
Szűz Anyjára szent Fia.
Jön a pásztor barikástól:
Jézus szentebb aklot ád.
A Fiúnak sípot fúnak,
S énekelnek eklogát.
Még a néma, ócska széna,
Még a jászol is nevet,
Úgy karolja, úgy ápolja
A megváltó Kisdedet.
Ottan állván, édes álmán
Jó barmok virrasztanak.
Ráhajolnak, udvarolnak,
És fel-felsóhajtanak.
A kis házra havat rázva
Rárohannak a szelek.
Jaj, puhácska kisbabácska
Testecskéje didereg!
Édesanyja rácsavarja
Durva pólyarongyait,
Avval ója Alkotója
Ázó-fázó tagjait.
Lelkem vágya: Krisztus ágya
Szívem immár hadd legyen,
Testem szalma, jászol alma,
S istállója kebelem. [504]