Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. november 15) 11. szám

Juhász Gyula: A szépség betege

Már fáj nekem a szépség. Belefáradt
Borús lelkem a ragyogó világba.
Idegesít a harsány tüzű tájak,
Szerelmi lázak kába muzsikája.
Elég volt ez a bűvölet… A szépség
beteggé tette szívemet nagyon.
Jöjj, tompa kín, kopár bú, lomha kétség,
Világokat felhőző unalom!
Magányos szenvedésem odújába,
Mint sebzett medve, behúzom magam,
S tavaszig ott maradok hangtalan.
A szép szó pusztába kiált hiába,
Károg a varjú, vijjog a vihar:
Betakarózom vad dalaival. [493]