Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. október 15) 10. szám

Mérei Sándor: Csorba Győző: A híd panasza

(Janus Pannonius Társaság, 1943)

A nappalok még melegek, de az esték már hűvösek, ősziesek. Ilyenkor már gyakran magára marad az ember, eltöpreng földi létünk időtlen problémáin: születés, élet, halál… Úgy peregnek a szavak, mint a levelek, a szél befújja őket a nyitott ablakon, s a szemünk megakad rajtuk hosszan, tűnődve. Utat keresnél a titkukhoz, világosságot a megértésükhöz, választ sok miértre. Vagy menekülni akarsz előlük? Végy elő könyvet, és szórakozz! Igen ám, de a könyv, amelyet leemeltél a polcról, nem könnyű, szórakoztató olvasmány, hanem komoly gondolatokat hordozó verseskötet: A híd panasza. Még csak az elején tartasz, de máris érzed, hogy a híd itt tulajdonképpen jelkép, s a gondolatok lenn örvénylenek a híd alatt, a mélyben. Néha szárnyat kapnak, s mint valami csodálatos, nyugtalan madár, felröppennek a híd fölé, a magasba. Hogy milyen Csorba Győzőnek, az ófrancia Helinant fordítójának második kötete: nehéz lenne kielégítő, határozott választ adni. Mert ha a gondolatok értékét állítjuk mértékül: tartalmas, mély, magvas. De ha a forma zengzetességet, és dallamossága szempontjából vizsgáljuk: már gyengébb. Szinte önként adódik, ha a kettőt közös színvonalra tudja hozni, legismertebb költőink közé emelkedik, s olyan hídon fog járni, amely végül is megérdemelt, szebb partok felé vezeti. [479]