Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. október 15) 10. szám

Bodóhegyi Lajos: Cifra botom

Paraszt voltam, mikor faragtam:
Jövő kazlát magasba raktam.
Napos hegyek ragyogó tája
Szórta kincsét kacagva rája.
Munkás voltam, mikor faragtam:
Verejtéket ábrákba raktam.
Tört bilincset, gyengéd virágot.
Elnyomókra, zsarnokra átkot.
Író voltam, mikor faragtam:
Ősi rovást rováshoz raktam.
Igazságot, nyelvi zenéket.
Szívből szívnek hímezve éket.
Ember voltam, mikor faragtam:
Ettem, ittam, sírtam, kacagtam,
Emberséget, embert kerestem,
S eretnekség bűnébe estem.
Gyertek, szívek, virágok, átkok,
Fájdalmimat igazoljátok!
Igazságok! S ti, népi kincsek!
Csörögjetek, letört bilincsek.
Szavaljátok el, mi ég bennem.
Hogy mért kellett pogánynak lennem.
Hiszem, vallom, hogy ezt kell tennem,
Mi emberért: az az emberben! [466]