Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. október 15) 10. szám

Berényi János: Harcokban vidáman élni

Nem, testvér,
nem jobb, ha panasszal,
sebbel már semmi se vádol;
ígérő fénynél
néha többet mutat a ködös távol,
s a melegségnél is édesebb,
ha valakiért néha fázol,
s békétlenül
meddő csatákba vágtatsz.
Legszörnyűbb temetést is átélte,
aki a békesség
gyászkocsiján döcög,
aki megéri
a hat ünnep-, egy munkás nap bűnös hetét,
aki a nagyúrnak zengő
dicséret mérlegén méri
a hálát és a könnyű vám tizedét,
és akinek
az új kérdőjeles hajnalt már semmi
nem ígéri;
aki a végzet átkozott fáján
már ízes, kövér gyümölccsé érett,
szép virágkorát vétkesen elfeledte,
és sok sebes vágyát elhűtlenkedve
a szívével
egy nyugalmas álma, istenné lett,
s akiben már soha többé nem lehet
vérbe fojtható, duhaj lázadás
az élet. [446]