Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. szeptember 15) 9. szám

Berényi János: Mai szlovák novellák

Az ilyen gyűjtemények nem mindig érik el céljukat. Általában nem tárhatnak föl sokat abból, amit meg akarnak ismertetni. Minél többet kínálnak, annál kevesebbet adnak. Ez sohasem a becsületes szándékú antológiaszerkesztő hibája. Magában véve lehetetlen több író egy-egy írásában megismertetni egy nép irodalmának vagy irodalma valamelyik ágának, műfajának értékét s sajátosságát.
A gyűjteményes ízelítő mégis nélkülözhetetlen, s még akkor is elfogadható, ha a szerkesztő és az írásválogató személyében egy ítélkező az írók és az írásművek tömegével áll szemben. Ennek a gyűjteménynek belső értékén felül külön értéke is van. A szomszédságunkban élő szlovák nép íróinak novelláiból ad egy érdekes csokorravalót. Csak a szomszédba s mégis ismeretlen világba vezet. Egy kis nép önmagát kereső és a maga háza táján széttekingető ítéletével találkozunk ezekben az írásokban. Már ez eldönti azt a kérdést, hogy érdemes-e a könyvet föllapozni. Húsz szlovák író egy-egy novellájában szólal meg a lélek és a világ mondanivalója. Ez a szám már bizonyos értelemben teljesnek sejteti a gyűjteményt. A nevesebb szlovák írók hangját, ha csak egy és talán nem is a legjellegzetesebb novellájában, de mégis megismerhetjük.
Sziklay Ferenc, Oláh József és Sziklay László fordította magyarra az elbeszéléseket. A novellák megválasztásának helyességéhez nem szólhatunk hozzá. A fordítás értékes, tiszta és irodalmi munka. Megérezhető az írásokban a hivatott toll hangulatérzékeltető ereje is. A fordítás sokszor elválasztó rács az író és az olvasó között. Számtalan fordításban sejtünk és látunk valami érdekességet és újat, de úgy, mintha rosszul igazított látócsövön néznénk az író lelkének és alakjainak világát. Ezek a novellák fordításban is tiszták, elevenek és üdék.
Az írások alaphangjában van valami közös sajátosság; ez, úgy látszik, a mai szlovák novella jellegzetessége. Szembetűnő az érzelmesség, a lágyság, olykor az elemezgetés színessége. Még föltűnőbb, hogy aránylag kevés a szlovák lelkiségébe és népi életébe világító írás. Ismerjük a szlovák léleknek dalokban megmutatkozó érzelmességét, de azt hisszük, hogy mindennapi életének sok mozzanata, fordulata ott, a hatalmas hegyek tövén sorakozó, apró házakban keményebb színekkel és vonásokkal is megrajzolódhat a prózai írásokban. Két-három novellában ennek a tájképnek érdekes alakjai is élnek, de talán éppen ennek a néhány sikerült rajznak hatása ebből a népi világból nagyobb életterület és lélekmélység megismertetését kívántatja meg azzal, aki azért veszi kezébe a könyvet, hogy szlovák írók elbeszéléseit olvassa.
A kötet végén megtaláljuk az írók rövid életrajzát és munkásságuk ismertetését is.
A gyűjteményt ízléses nyomásban és külsőben az Új Magyar Múzeum Könyveinek sorozatában Kassán adták ki. [432]