Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. szeptember 15) 9. szám

Banó István: Szindbád ifjúsága és megtérése

(Az író regényének új kiadása. Franklin)
Szindbád, a hajós az Ezeregy éjszaka meséinek csodás kalandora. Finom, fehér kelmék ezüstös csillogását, a tenger és az ég kékjét, régi, fakult képek melankóliáját ébreszti fel bennünk a név. A regény hőse még akkor kapta ezt a nevet, amikor még egy felvidéki algimnázium kisdiákja volt. Nomen est omen: belőle a szerelem országának nagyszerű Odüsszeusza lett. Deresedő hajjal indult útnak, hogy találkozzék ifjúkori emlékeivel. Az emlékek legtöbbször az élet fonákját mutatják, különösen Szindbád megtérésében, amikor az öreg Szindbád hiábavaló kísérleteket tesz arra, hogy régi énjétől megszabaduljon; vagy talán nem is akar megszabadulni tőle? Ez is Szindbád.
Varázsszere a ferde tükör: minden torzított benne, de alapjában mégis igaz. Szindbád is jó ember, ez is akar lenni, csak a tükör bontja szét alakját apró csínytevések, gonoszságok szereplőjévé. Ő csak a szerelem ismerője és fáradhatatlan kalandora volt. Meg is akarta írni a Szerelem lexikonát, hisz ismeri ő a szerelem legtitkosabb jeleit is. Nemcsak a száradásra kitett női harisnyák vagy alsószoknyák, hanem még a varrógép pergése vagy akár a fehér csipkefüggönybe tűzött fekete cérnás tű is szerelmi posta lehet, hisz még az ágy fájában percegő szú is az.
A világ is komoly, jóindulatú komédiások gyülekezete. Ifjúkorának nevelői: Pottrobányi úr, az öreg író, Kettvényi Nagy Sámuel, a nyugdíjazott színész vagy Csáki Pál úr, aki úgy szokott vigyázni neveltjére, hogy zsineget kötött a lábára. A Zaturecky kisasszonyok, akik „corporative” szoktak áttérni egyik vallásról a másikra, és hajnalig kártyáznak, Szindbád kacsafark hajzatú fia, aki komoly szándékkal támogatja apja javulási törekvéseit. Vénusz, kövér fogadósné. Ebből a fajtából különösen sokat ismer, hisz sokat utazott szerte az országban mindenfelé. A vértanú felesége, akinek a férje Pest városának a vértanúja, mert csak azóta szokott rá a hamis lópasszusok gyártására, amióta felköltöztek ebbe a cudar városba, és most a hamis passzusok miatt ül. Emilfiné, aki „javakarabeli asszony volt – hogy a saját kifejezésével éljünk, amely kifejezéssel a hasonló korú asszonyokat szokta jellemezni.”
A világ csak komédia. Eljátszogathat benne az ember, ha kedve tartja, jó is, rossz is, és színes, csak Szinbádnak a mesékből hozott ferde tükrébe kell belenéznünk.