Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, XII. évfolyam (1943. szeptember 15) 9. szám

Csuka Zoltán: Francis Carco: Szerelmem, Párizs
(Dr. Bokor és Vajna kiadása. 1943)
Nosztalgikus rapszódia. Ezt az alcímet is lehetett volna adni ennek a könyvnek. Mert minden sora csupa vágyódás a fény elhagyott városa felé, csupa nosztalgia egy Párizs felé, amely tulajdonképpen nemcsak az író személyes életéből tűnt el, hanem – ezt ő maga megállapítja – eltűnt az életből, és ugyanúgy, amilyen volt, soha többé vissza nem kerül. Francis Carco egy életet töltött el Párizsban, amely évszázadok óta a francia szellemi élet középpontja, s épp ezért minden utcájához, minden kis kövéhez személyes és irodalmi élmények is fűzik az írót. Az új világháború rettenetes kavargásában, a nagy francia összeomlás napjaiban Carco annyi honfitársával együtt elhagyja Párizst, illetve elhagyja a teste, de a lelke a messzi Nizzából is folytonosan visszasóvárog az egyetlen, nagy és örök szerelemhez, Párizshoz. És így születnek meg a rapszodikus és hevesen egymás nyakába lépő emlékek, amelyek mind-mind egy-egy örök irodalmi élményt revelálnak. És elvonulnak az olvasó előtt a francia irodalom nagyjai, Villontól egészen Apollinairig, s úgy repkednek a remek idézetek, mint lehulló csillagok a nagy éjszakában. Minden egyes ilyen lehulló csillag fényes és fájó sávot hagy az emlék égboltozatán, s ettől még színesebbé, még tüzesebbé válik. Carco ért hozzá, hogyan sorakoztassa ezeket az idézeteket, hogy minél mellbe markolóbbak és megrázóbbak legyenek. És megelevenedik előttünk az irodalomban és művészetben élő Párizs, az az örök Párizs, amely a fizikai valóság Párizsával szemben el nem múlhat soha. S szinte furcsa, hogy az egész műre mint vasabroncs feszül a szörnyű háború, a francia irodalom, a mélységes emberiesség költője előtt felfoghatatlan és érthetetlen valami, amely éppúgy, mint a halál, elhatárolja az életet.
Finom és szellemes, sziporkázó, fordulatos és valóban – rapszodikus könyv Carco Párizsról szóló nosztalgikus álma. És sok mindenért vigasztaló. [429]
Fordította Vas István