Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. szeptember 15) 9. szám

Bodóhegyi Lajos: Ősi dajka

Alpok kölykei: szőlős dombok
Tájain mélán elbolyongok.
Nappal, éjjel, hajnalban, este
Hazátlanul hazát keresve.
Anyátlanul anyát keresve,
Anyám helyett anyám, ha lenne
Zengő orma, hallgató völgye,
Füvein ülő harmat gyöngye.
Ha éhes lennék, megszoptatna
Szellőcsókú, bortejű dajka,
Tejétől mámor álmom lenne,
És ezer tücsök belezengne.
Ébresztőül a sudár hajnal
Föl-fölcibálna madárdallal,
S míg fölmosdatna a nap csókja,
Dalos szám nyílna hálaszókra.
S míg fölmosdatna a nap csókja,
Testemet hűs ölébe nyújtnám,
Az ősi dajka óvó karja
Bársonyos földdel eltakarna. [417]