Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. szeptember 15) 9. szám

Bencz Boldizsár: Özvegy Gradomir Preradovné

A Don mellől csata-pap írta
(tán aznap ilyent százat írt még),
s hozzám verte vele az Isten
özvegy Preradov Gradomirnét.
A karján alig éves pondró,
minden gonoszság messze tőle,
Lucifereket ver még agyon
hatalmas pilla-legyezője.
S így jött a szerencsétlen asszony:
tolmácsoljam, mit ír a levél
(bocsássak meg, nem tud magyarul),
férjével mi van: él vagy nem él?
Olvasom fennhangon az írást,
majd aztán akadozva szerbre:
”Asszonyom… a férje… a Donnál…–
(s csuklik a hangom egyre-egyre)
hősi halott”… nyögöm ki végre,
és verejtékes kínban, lázban,
várom, hogy félőrülten tör ki
egy borzalmas, nagy zokogásban…
S agy-bénító csend pár percig:
nem sír s jajgat, haját sem tépi,
– csak csókolgatja kicsi kölykét,
s a Történelmet általlépi. [413]