Rédey Tivadarnak
Úgy indultam el, mint gyalogösvény
gyér csapása a kert alatt,
s most bujkálok, futok, mint a fösvény,
aki koldus elől szalad.
Erdők szegélyén s bozótos tájon,
toronyiránt csak baktatok,
testem tapodja sietős lábnyom,
mivelhogy gyalogút vagyok.
Ha éjjel valaki lóhalálba
a szomszéd-faluba szalad,
orvosért, papért vagy patikába,
nyögök iramló láb alatt.
Tudom, hogy vannak nagy országutak,
világ-utakról is tudok;
de nem követem én irányukat,
mert csak két falu közt futok.
Azt is tudom, hogy kátránnyal, kővel
ápolják a nagy utakat,
s bár engem sokszor a dudva nő be,
mégsem irigylem sorsukat.
Futottam én is nagy utak mentén,
melyeken autó robogott,
magam gyalogösvénynek szeretném
tudni, így boldogabb vagyok.
A gyalogösvény a sorsok útja.
Kicsi sorsok és nagy bajok
döcögnek rajta; s az Isten tudja:
a baj lassan jár és gyalog.
A nagy út elvisz vad idegenbe,
de a gyalogút visszahoz,
ha más vidéken az ember lelke
elfáradott, vagy sorsa rossz. |
Fejlesztette: GAS Softwares