Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. november) 11. szám, 661–732 p.

Csuka Zoltán: Küszködés

Kende Ferencnek küldöm, a régi szeretettel

Meghasadt valahol ez a kínban fogant élet,
és szétfolyt édes íze, tán tűnt korokba vissza,
vagy tán előre jövendő századokba,
itt állunk most,
nyelvünk keserű ínyünkhöz tapad,
és birkózunk, és lihegünk,
és minden célunk egy falat kenyér.
Millió ember néma küszködése ez a szótlan lihegés,
bérházak és börtönök fölfakadt gyomra az égbolt,
s izmunk, agyunk teremtő kínban, ha megfeszül,
nem is alkotás az; keresztrefeszülés.

Hát kóstold és vedd magadhoz az élet keserű ízét,
minekünk ez jutott, és szótlan harcolunk,
megértést korunk nem ad, és más kor adja a babért,
mi küszködünk,
miként az utca kövén összeesett, éhes ember
küzd a halállal, s míg feje az utca kövét verdesi,
szeme a messzi, kék magasságokba fúródik,
s testét ezer karommal szívja magához a föld,
az örök éhes.