Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. augusztus 15) 8. szám

Banó István: Az aranyszamár

(Franklin)
A regény világirodalmi pályájának a legelejéről való ez a könyv. Az az egypár regényszerű munka, ami időben megelőzte, még nem tekinthető egészen regénynek, mint ahogy az Aranyszamár is sokban még a keretes elbeszélésre emlékeztet. A regény fonalát képező főcselekményt még nagyon bőven átszövik az epizódszerű történetek. A könyv a Krisztus utáni második században keletkezett, szerzője afrikai származású, mágus hírében álló ember volt. Az aranyszamár a lassanként elsekélyesedő, tespedő latin irodalomnak összegező, barokkos természetű és stílusú munkája. Bőven és bátran meríti az anyagot: apróbb-nagyobb epizódokat bárhonnan. Talán még a főcselekmény sem a maga ötlete.
A regény vázlatos története a következő: A regény hőse, Lucius meg akar ismerkedni a mágiával, de már első merészebb próbálkozásánál megjárja: madár helyett szamárrá változik, és sokáig szenved állat alakjában, amíg végre Ízisz istennő visszaadja neki emberi formáját. Ezt a főcselekményt, ami maga is nagyon sok különleges kalandra ad alkalmat a szamárrá vált Luciusnak, bőven fűszerezi az író azoknak a történeteknek elbeszélésével, amiket jártában-keltében látott és hallott a szamárrá változott hős. Ezen önálló elbeszélésként ható történetek közül többet felhasznált Boccaccio is Decameronjában. A leghosszabb és legszebb elbeszélés könyvében az Ámor és Pszükké története, amit mint Hamupipőke meséjét mindannyian ismerünk. A népmesék világának csodás elemei közül is soknak megtaláljuk mását az antik mágia különböző eljárásaiban és eszközeiben. Mindezek mellett áradozó, ezernyi színben pompázó stílusa teszi élvezetes olvasmánnyá. A fordító is derekasan megfelelt komolyan vállalt munkájának, ami különösen a szinonimák visszaadásában állította nehéz feladatok elé.
Fordította és bevezetővel ellátta Révay József. [384]