Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. augusztus 15) 8. szám

Csuka Zoltán: Thanhoffer Lajos: Kongó

(Orvosi táskával Afrika földjén)
(Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása. Budapest, 1943)

Egy magyar orvos Belgiumban kapja meg orvosi oklevelét, s ezután nagy és szép feladatra vállalkozik; orvosi hivatást vállal Afrika földjén, Belga-Kongóban. A harmincas évek közepén hagyja el Európa földjét, s ettől kezdve egészen a mostani világháború kezdetéig (pontosan négy hónappal még utána is) ott él Afrikában, de nemcsak ott él, hanem hivatást is tölt be. Mert sokan vannak, akik állást vállalnak, de nem töltik be hivatásukat, Thanhoffer azonban komolyan veszi azt, amit vállalt, és afrikai éveit az alkotómunka jellemzi. Könyvében egyszerű, de annál megragadóbb eszközökkel írja le ennek a néhány évnek a történetét, s megismertet bennünket Belga-Kongóval, amelyet bizony Európában s méghozzá Magyarországon oly kevéssé ismernek. Thanhoffer nem szépíti az európai gyarmatosítók afrikai szereplését, minden egyéniséget, minden jellemet pontosan lefest, mégis összbenyomásunk az, igaza van neki, mikor megállapítja, hogy bizony, Európa igenis nem csak civilizációt, hanem sok tekintetben kultúrát is vitt Afrikába. Megható egyszerűséggel írja le Makashi néger törzsfő meggyógyításának történetét, s ebből a leírásból kitűnik, hogy szeretettel sok mindent el lehet érni az egyszerű négerekkel, mindenesetre többet, mint gyűlölettel és meg nem értéssel, s még a „legvadabb” lelket is meg lehet szelídíteni. Mert Thanhoffer leírásából az is kitűnik, hogy lélekben, bizony, sokszor a művelt európai a vadabb, s a néger a magasabb színvonalon álló.
Thanhoffer könyvének talán legértékesebb oldala, hogy még a mostani világháború árnyékában sem tud gyűlölködni, részrehajló lenni, nem kever politikát a könyvébe, s midőn a mostani világháború kitörése után négy hónappal hazaindul, mert a honvágy mélysége és leküzdhetetlen érzése hazahajtja, teljesen tisztában van azzal, mit cselekszik. Kicsit furcsa az európai olvasónak a félvad Afrika véleményét hallani és borzongását látni, mikor az afrikai orvos hazatér a „művelt” Európába, ahol ekkor már nagyban tombol a háború. Az afrikaiak őrültségnek látják a távol tomboló háborút, s nehéz szívvel engedik el körükből az orvost, akit sok jótettéért és mélységesen emberi mivoltáért megszerettek. (Érdekes, hogy ugyanezt a lelki magatartást láttuk két évvel ezelőtt Máthé Elek lelkész amerikai útikönyvéből is kicsillanni.) „Hol vannak a háborúk, amikor megehettük ellenségeink szívét” – ábrándozik el az öreg afrikai törzsfőnök ifjúkorán, de olvasván és hallván az európai háborúk tömegpusztítását, egyként szörnyednek el a vad afrikai négerek, s nehéz szívvel engedik el a szabadságra hazájába visszainduló fehér orvost. Bizony az életnek különösségei vannak, s ilyen furcsaság az is, hogy az Európába a honvágytól visszahajtott orvos, mikor Afrikának hátat fordít, már szinte egy másik honvágyat érez: oda visszatérni. Persze ez a visszatérés már nem sikerülhet, Thanhoffer Lajos Európában marad, s itt írja meg könyvét Afrikáról s ott végzett munkájáról. Eleitől fogva végig izgalmasan érdekes könyv, emellett emelkedett és valóban krisztusi szellemű. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda jó szolgálatot tett a kiadásával.