Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. augusztus 15) 8. szám

Szőnyi Kálmán: Neergaard: A XX. század feladata

Napjaink betegesen nyomott öntudata és félelme a jövőtől a XIX. század pesszimista hármasának életérzéséhez és életművéhez nyúl vissza őseivel – Byronhoz, Leopardihoz, Schopenhauerhez –, sőt a középkoron át egészen a korai kereszténység élettagadásáig. A Spengler és Ortega által felismert és felismerni vélt szimptómák és az azokból bejósolt jövő mindenesetre áthatotta már intellektuális rétegünk legjavát is, és pusztuló európai kultúráról írni és beszélni ma valamilyen szellemi jó modorhoz tartozik, mely épp úgy kötelező, mint a társas érintkezés szabályai is.
Neergard könyve végre szakít ezzel az érzelgős önmagunk siratással. A természettudós tiszta logikájával és ítélőképességével és természetesen tájékozottságával vizsgálja a múltat és jelent. Szerinte az utolsó ötven évben kivívott fizikai és kémiai eredmények, nevezetesen pedig a kvantum- és relativitáselmélet döntően átalakították szellemi ítéletünknek egyrészt az emberről, másrészt a környezetről – az egész kreatúráról – alkotott képét. A régi, mechanisztikus világkép többé tarthatatlan: az atom, a sejt mint a Laplace-féle világkép alapegységei és mint a liberalista államforma természettudományos megfelelője a legújabb kutatások és eredmények szerint egyáltalán nem olyan végső tényezők, amelyeknek ismerete – még ha lehetséges volna is – az egész megértését eredményezhetné. A szám és a nagyság kezdetleges fogalmak; a velük meghatározható: darabos részlet. A tér és idő eddig egymástól független idiómáit egy állandó és mindent betöl[381]tő hatás – a rész kiismerhetetlen és egyéni, organikus vagy anorganikus törvénye – kapcsolja össze, és alakítja majd ki az eddigi háromdimenziós gondolkodási mód helyett a négydimenziósat.
A fizika és kémia terén elért ez óriási eredmények (Spengler és Ortega okoskodása jórészt azon épül fel, hogy Európában kihalt az elit, az átfogó, konstruktív szellem, és ma már csak használjuk a kultúrát és a civilizációt, de nem tudjuk teremteni és irányítani) a biológiára is olyan serkentő hatásúak, hogy a modern fizika segítségével megszületik egy új, de egész korszakunkat betölteni képes tudomány: a biológia. Ennek a kialakulásra váró tudománynak Bertalanffy, H. Friedmann, H. Kayser, H. Zimmermann máris megrajzolták körvonalait, a körvonalak között elterülő rész azonban még betöltésre vár. Mindenesetre – Neergaard szerint ez az új tudomány alkalmas lesz arra, hogy az egyes emberek és társadalmak kapcsolatait és viszonyát – egymáshoz és a környezethez – olyan formák megteremtésére ösztönözzék, mely formák az összes eddigieknél szerencsésebbek és különbek lesznek. Okoskodásának alapja az, hogy a népek és társadalmak tulajdonképpen magasabb és összetettebb organizmusok, és mint ilyenek rájuk is érvényesek a biológia törvényei. A XX. század feladata tehát az, hogy megteremtse ennek a biológiai tudománynak részletekig hatoló rendszerét, és az így felismert törvényszerűségek helyes alkalmazásával kialakítson egy új „organizmikus” társadalmi rendet és azon belül egy organizmikus etikai rendszert, amely a modern fizika és kémia terén elért eredmények alapján igen jól összeegyeztethető már – ellentétben a klasszikus természettudományos felfogással – az istenfogalommal és a vallással is.
Az orvosregények kelendősége a legjobb mércéje annak az érdeklődésnek, amely a társadalom részéről az orvosi tudományok iránt megnyilvánult. A természettudományosan – biológiailag – megismerhető ember talán soha nem érdekelte annyira az embereket, mint éppen a freudizmus és adlerizmus meddőségétől megcsalt társadalmunkat. A közelmúlt próbálkozásai, melyek a természettudományok felől közelítették meg az embert és a személyiség problémáit, ma már kinőtték a kezdés törvényszerű túlzásait. Neergaard, aki orvosprofeszor Zürichben, vádolható bizonyos szakmai elfogultsággal. Azonban bizonyos, hogy elkövetkező korunk a biológiát sokkal jelentősebb szerephez juttatja majd, és ha filozófiai rendszerképlet nem is lesz, a dualizmus ledöntésével és egy bipoláris vagy komplementáris szemléletmód kialakításával teljesebbé és tökéletesebbé fogja tenni az emberi szemlélet módjait.