Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. augusztus 15) 8. szám

Bodóhegyi Lajos: Az augusztust hívom…

Egyet villan, s elmúlik a nyár.
Rózsát hervaszt utolsó heve.
Árva vágyam már hiába vár
Szirmot, melyen kedvesem neve.
Vagy augusztus érlelő haván,
Mikor a nyár utolsót lehel –,
Reményem gyümölcse érik a fán,
Mit éledt kedvem játszva szüretel?
Sok a vágyam, kevés a nyaram,
S úgy félek, már a tél integet,
Ki sem ittam örömpoharam,
S már hajamra havat hinteget.
Kockára tett életem talán
Átvergődik még egy tél jegén,
S új tavasszal nyílik új talány
Élni vágyó életem egén.
De az őszbe, télbe nem bízom.
Jövő nyara, jaj de messze van!
Azért most az augusztust hívom:
Szánjon meg, hogy ne legyek magam.
S mint a rózsa elvirágzáskor
Megadóan hullat levelet,
Úgy hull szívemből is a mámor,
Ha egy édes arc még rám nevet. [380]