Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. augusztus 15) 8. szám

Létmányi Czakó Tibor: Szabadkai mozaik

A kétszáz éves alföldi város Bácska-ország süvege. Nem díszes föveg, csak olyan dísztelen kalpag, de mégis ez borítja be észak Bácskát. Szeged és Szabadka tanyavilága együttesen közel háromszázezer hold kiterjedésű földön terül el, és a múlt századbeli betyárvilág belsősége volt. Olyan sűrű a kukorica sehol, mint erre, és abban aztán jó rejtőzés esik. Erdő is van mind a két határban, de az csak inkább rövidebb tartózkodásra jó. Mert Ráday emberei felfedezték a rejtekhelyet, és hamar nyomára jutottak a betyárnak.
Szabadkának híressége, bizony, nem drága ékkövekből, főúri vagyonokból tevődik össze, még Rózsa Sándorunk se volt, csak átutazóban járt itt, hanem aligha tévedek, ha mégis a magyar városok legnevezetesebbjének tartom. Ebben egy kis rajongás is elfér a szürke homokon épült szülőváros iránt, amely kizárólag azért szépül az emlékekben, mert a gyermekkor élményeinek takarója, és majdnem minden utcája varázsszőnyeg, amely visszavisz a múltba. Szabadka szabad királyi város, valóban királyi város. Bár nem lakott itt fejedelem, állandó rezidenciája sem volt uralkodónak, mégis feljegyezte a krónika, hogy szabadkai származású világvándort választottak fejedelemmé valahol a sötét Afrikában.
A főtéren két utcára szóló hatalmas földszintes épület előtt még gyermekkorom idején is úgy mentem el, mintha minden pillanatban felnyílhatna az örökké zárva álló tölgyfakapu, és díszes törzsfőnöki háncskötényben és fülében méltóságteljes fémkarikákkal díszítve, a törzs véneivel együtt megjelenik a Szabadkáról elkerült nemesifjú, akit fiatalos kalandvágy messzire sodort, és valahol Afrikában megkapta a törzsfőnök leányát és fele királyságát. A régi családi ház még mindig titokzatos, egyik unokahúga a világutazónak ismert pilótanő, aki ugyancsak nem veti meg a veszedelmeket, szóval vannak néhányan szabadkaiak, akik a szürke homok eseménytelenségébe néha egész regényes történeteket állítottak. Világjáró Jelky András bajai szabólegénynek szobra áll a város egyik terén, nálunk ilyen világjáró Vojnich Oszkár volt, aki a Spitzbergáktól a Tűzföldig, Mexikótól India csodás világáig minden földet bejárt. Megjelent könyveiből, útleírásaiból látjuk, hogy Sven Hedin és Vámbéry előde lehetett. A bácskai birtok meghozta az útiköltséget, és hazatérve még egy múzeumra való anyagot is gyűjtött. Ott porosodik az egész életet utazó Vojnich Oszkár gyűjteménye a város padlásán. Talán néha a custos bolyhos tollseprővel megtörölgeti a bennszülöttek eredeti öltözékét és egyszerű ékszereiket, de sok nézője és csodálója aligha akad ebben a városban, ahol a húszkilós dinnye és ötlábú borjú nagyobb esemény minden idők világcsavargóinak élményénél.
*
Ahogy a betyárvilágnak vége lett, úgy a világcsavargás is meglehetős nehézségekbe ütközik. De azért nincs hiány Szabadkán idegenlégionistában, a spanyol polgárháború harcosában sem, sőt olyan szülötte is van a városnak, aki a sírjából hozott haza egy skatulyára valót. Tömlöcajtaját azért nyitották ki, hogy a kivégzést végrehajtsák. Politikai bűncselekmény alapján ítélték el, és megásatták vele a sírját. Még nógatták is, hogy siessen vele, mert már akkor minden percben várták a megszálló csapatok érkezését. És az utolsó percben oda is értek. Az elitéltnek szánt golyó benn maradt a puskacsőben. A megásott sírból pedig hozott haza néhány marékkal, és most muskátlivirág nyílik a hantja felett.
*
Törzsfőnököt, művészt, írót, muzsikust adott a város jó néhányat egy emberöltő alatt. Volt, aki vagyont szerzett, és vagyonok úsztak el. Kártyacsaták, hajnalig tartó dáridók, nagy szerelmek és véres párbajok színhelye volt ez a város. Most megcsendesedett, halk szavú, mint a kisgyermek panaszaival zokogó Kosztolányi, aki abban az időben halt meg, amikor Szabadkát is halálos agónia támadta meg. De a város szervezete megbirkózott a bajjal, mert ez a város kétszáz évével a legifjabb városok közül való, mégis örök életű lesz. A nép, amelyik lakja, változatlan egykedvűséggel szemléli a történelem örvénylő sodrását, a föld hívó szava és megmunkálása nem enged sok időt töp[378]rengésekre. Itt, ezen a területen a török valamikor alig hagyott hírmondót. És mégis város épült a romokon, a homokon, és magyar végvárrá lett Török Bálint régi birtoka.
*
1906-ban repülte át Bleriot a La Manche-csatornát. A rákövetkező évben a szabadkai határban saját tervei szerint épített kétfedelű repülőgépén felszállott Szárich János szabadkai városi tisztviselő, aki a repülősport terén kiváló nevet szerzett magának. A sportok ágaiban világbajnokot is adott a város Sztantics János, Szabadka szülötte az athéni első olimpiászon a távgyaloglásban babérágat szerzett. Azóta is igen számos csúcsteljesítmény fűződik a szabadkaiak nevéhez, akiknek a számára együttes élmény és örömhír, ha szárnyára vesz a hírverés egyet-egyet a százezer lakos közül.
Iványi megírta a város történetét, amely a millennium előtti korban fejeződik be. A város újabb kori történelmét még nem írták meg, de már átéltük. Egy furcsa farsang a város arcára maszkot erősített, és ebben a torz grimaszban két évtizedet sorvadt szülővárosunk. De nem tört meg az életereje, amely mindig a földből nyerte megújulását, a földből, amely holdanként húsz mázsa acélos búzát terem, és tízgyermekes családokat táplál.

[Kép 09] Szabadka jubileumi ünnepségein készült ez a felvétel. A kép az ünneplő közönséget mutatja a városháza előtt. [379]