Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. augusztus 15) 8. szám

Mérei Sándor: Az első lány

Tizennégy éves volt talán,
kamasz kis úrilány,
bimbósodó, friss rózsaág
Tavaszi rózsafán.
Még szertelen, s kicsit vadóc,
de tiszta, mint a tó
tükrén merengő csillagok
vagy télidőn a hó.
S mert szeplőtelen: szárnya nőtt,
ó, drága angyalok,
hogy is követtem volna én:
parasztfiú – gyalog.
El is hagyott rég: asszony lett,
a szárnya földre hullt,
s aranyporát is belepte
a könyörtelen múlt. [349]