Az írónak első gyermekkori könyvélménye Gábor Áron alakja, s ez az élmény időnként visszatér hozzá, s nem hagyja nyugodni, míg a romantikus székely hős arcvonásait írói eszközökkel meg nem rajzolja. Alkalmi tanulmányt akar írni róla, s ahogy hozzáfog ennek a tanulmánynak a megírásához, mind jobban belemélyed a témába, a tanulmány túlnő az előre megszabott kereteken, s kis könyv lesz belőle. Az olvasó is csak ekkor látja, hogy a szabadságharc romantikus székely ágyúöntőjének egészen új arcvonásaival ismerkedett meg, az emberrel, aki egy életen keresztül vár a nagy pillanatra, amelyre rendeltetett, s ekkor betölti rendeltetését és egyben hivatását; egy nemzetbe önt új erőt, ő maga pedig életét adja a szabadságharc nagy ügyéért. Az, ahogyan Gábor Áron és székely ágyúöntő társai végrehajtják a nagy feladatot, és megteremtik a székelyek ágyúparkját és tüzérségét, a csodával határos, azok az [334] eszközök, amelyekkel ezen az elhagyott területen ágyúkat állítanak elő, a szakember szemében szinte lehetetlenségnek tűnnek fel, és mégis: Gábor Áron és a székelyek szembeszállnak a lehetetlenséggel, és ezzel hónapokon keresztül tartják távol az ellenséget, aki többet lát bennük, mint amit a valóságban jelentenek. S megható a Gábor Áront árnyékként követő román nő titokzatos és romantikus alakja, a barátságnak és szerelemnek ez a csodálatos megnyilvánulása, aki betölti hivatását a férfi mellett, s aztán eltűnik, mint ahogy eltűnik a halálban az élet árnyéka, eloszlik, szétfoszlik, megsemmisül a Mindenségben. Kovács László sok megértéssel és finom írói tapintattal nyúlt Gábor Áron alakjához, és sikerült ebben a kis könyvben mindent elmondania hőséről, amit egyébként kötetekben szokás elmondani. Írói eszközei tiszteletre méltóak és becsületesek, könyve pedig határozott gazdagodása a Gábor Áronról szóló irodalomnak.
|
Fejlesztette: GAS Softwares