A Szovjetunióban százmillió ember él huszonöt éven alul. Erről a százmillió emberről szól Klaus Mehnert könyve, aki maga is huszonöt év körüli. Moszkvában született. Barátainak nagy része ma is a Szovjetunióban él. A közölt számok legjobban mutatják a probléma komolyságát. Az ifjúság nevelése minden államban a legfontosabb feladat. Akié az ifjúság, azé a jövő. Ezt minden állam tudja, – de talán sehol sem hatja át annyira az államprogramot ez az eszme, mint a Szovjetunióban, hol minden eszköz csak akkor jelent valamit, ha a nevelést és a jövő generációt szolgálja. Mehnert azért írta meg művét, hogy az ifjúságra, a jövőre terelje az emberek figyelmét, mert úgy látja, hogy minden ország ereje a helyes irányban nevelt ifjúság lelki erejében van. Rámutat az orosz főiskolai tanulók problémáira, a fiatalság küszködésére, az új irodalom kiütköző alkotásaira, a vallási élet eltolódásaira, az erkölcsi elvek és tanítások újszerű beállításaira és az emberi természet nemes érzéseinek diadalmas előtörésére az erőszakolt újításokkal szemben. Leírja a diákotthonokat. A különböző társadalmi rétegek számarányát a főiskolákon. Az egész könyv legnagyobb tanulsága az, hogy az államok legfontosabb teendője az ifjúság nevelése és irányítása.
|