Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. július 15) 7. szám

Bodroghegyi Lajos: A völgyben

Dühöngj csak, szél, előled elmegyek.
A völgybe lassan leereszkedek.
…Itt csörren még a tavalyi avar
De zöld a fű, s a pinty nótát hadar.
A tájban egy fagyöngyös nyírfa áll,
Lágy vesszein pirul a barka már.
A földi szeder vörös levele
A vén nyír alját vérként folyja be.
Helyenként, a megművelt homokon
Vetés tenyész a lankán konokon.
S a cserje közt a vidám, ifjú fák
Élő tanúk, hogy van még ifjúság!
A völgy csendes, de fönn vihar az úr,
S a hamvas törzsű bükkök kara zúg.
Itt jó nekem: – bár lehetnék a völgy
Tündérfelléptű nyírfáján fagyöngy.
Vagy még inkább a pintyőkék dala,
Mely emberfülhöz nem hallatszana,
Csak fák, virágok, füvek értenék
A cserje körül áramló zenét…
Vagy fagyökér! – a föld kemény húsát
Hogy szomjas szállal törjem át meg át.
S ezer szálam míg nedv után kutat
Viruló lombok látnák hasznukat.
…De költő vagyok csak, haszontalan,
Reményem, kedvem, éltem odavan. [328]