Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. július 15) 7. szám

Bodroghegyi Lajos: A réthatári cser alatt

Kilesek, mint egy ablakon,
A réthatári cser alól,
A síknak ködös távolán
A nyár millió hangja szól.
Csönd van, és mégis rengeteg
Zsongító nesszel telt a lég,
Hogy szinte lágy hullámain
Mindent feledve szállanék.
Megcsókolnám a madarat,
Hajókként úszó gémeket,
És boldog szájjal kezdenék
Egekbe zengő éneket.
S ahogy amott a hold kiles,
Belőle szelnék álmokat,
Sorba kínálnám véle mind
A csillagleső lányokat.
Lányok! lányok! Sárcsillagok,
Megint a földre húztatok,
Soha el nem szakadhatok,
Örök reményt ti adtatok.
Búcsúzom is már, égvilág.
Búcsúzom tőled, bamba hold;
Még a szerelem napja süt,
Elvágyó álmom csalfa volt…
A réthatári cserfalomb
Halkan becsukja ablakom.
Fordulok, rám néz rét, halom
Hűséggel, itt nem hagyhatom. [321]