Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. július 15) 7. szám

Holló Ernő: Csiki emlék

Ez itt a láz szigetje, nézd, hogy
égnek a dombok és az erdők,
forradalom feszíti, érzed?
a levegőt, s a fénnyel töltött
fák felgyújtott gyertyaként állnak,
s könnyű testük szinte repül,
s a nehéz, élet tiszta csöndben
az öröm végsőkig feszül.
Ez itt a láz szigetje, nézd, hogy
csupa láng lett a drága Csík,
a háztetőket és utcákat
feltámadt tüzek égetik,
elhagyott szobánk, az is ég már,
s olthatatlan lánggal lobog,
amerre jöttünk, felgyúlt minden,
s nem oltják már le záporok.
Szemünk csak gyújtogat, amerre
néz, minden láz onnan szakad,
a mi szemeink gyújtogatták
mindenfelé a tájakat,
tisztító tüzek járnak bennünk,
lobbant fényük úgy hevít át.
oly erősen, hogy körülöttünk
minden ég, az egész világ.
Ez itt a láz szigetje, édes,
jó láz ez, teljesen miénk,
nincs füstje, korma, tisztító ez,
s nem ad minékünk mást, csak fényt.
Aztán visszatérünk szobánkba,
meghajtod ájtatos fejed,
s csöndes és tiszta mosolygással
majd megszeged a kenyeret. [311]