Folyóiratok

Kalangya, XII. évfolyam (1943. július 15) 7. szám

Holló Ernő: Napon

Jó ez a megnyugtató magányosság
itt az erdőn, ahol a nap
nyújtózkodik szét az ébredő tájon,
mint megbékélt ember, hanyatt.
Elmélyedő percek öveznek engem,
a szigeteltség percei,
nem kívánok a városba, ahonnan
eljöttem, visszainteni,
Zúzós fájdalmak, távolodjatok el,
te, nyugtalanság, ne kísérj,
hallgassam csak, hogy lüktet ereimben
csöndesen, álmosan a vér.
Aludjon vérem, és ne is zenéljen,
aludjon a szél, és a nap,
mint apró gyöngyöket, szórja nyakamba,
csak szórja a sugarakat. [296]