Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. július-augusztus-szeptember) 7-8-9. szám

Szirmai Károly: Magyarság-mentés

1939. február 18-án a Stari Bečej-i „Új Tiszavidék”-ben. Draskóczy Ede dr. tollából egy rövid, hévvel írt, lelkes felhívás jelent meg a csecsemővédelemről. E felhívást dr. Zelenay Miklósné olvasta fel az ottani Népkör csecsemővédelmi estjén. A nagy nyilvánosság felé semmi több nem történt. Csendben, minden hírverés nélkül, megindult a munka, napilapjaink nem írtak hasábokat, mint ahogy szoktak, pl. egy zászlószentelésről, gazdag urak filléres jótékonykodásáról, érdemtelenül felmagasztalt műkedvelői előadásokról stb. S így van ez rendjén! Azok, akik a szép munkára vállalkoztak, nem vártak ilyesmit, sőt tiltakoztak volna az ellen, hogy a nevüket kinyomtassák, mert nem azért dolgoztak és dolgoznak, hogy egyszer majd odatartsák a tenyerüket jutalomért, hanem magáért a munkáért, a magyarság-mentésért.
Hogy hányan vannak és kicsodák, nem firtattuk – ők sem vették volna szívesen – csupán azt tudtuk meg, hogy van köztük iparos, kereskedő, orvos, ügyvéd, gazda, tanító és tisztviselő felesége, meg leánya, de elnökük nincs, sem vezetőjük. Valamennyi ugyanazt akarja: dolgozni, segíteni névtelenül.
A mozgalmat különben a Stefánia Szövetség gyönyörű munkája váltotta ki. Eleinte csak néhány lelkes magyar asszony alkotta a kis gárdát, később egyre többen és többen csatlakoztak. Ma már öreg, töpörödött nénikék is hozzájuk tartoznak, ezek otthon kötögetnek, horgolgatnak, s küldözgetik szorgalmasan a kész kis főkötőket. A fiatalabbak haza is visznek munkát, s százszámra varrogatják a kis ingeket.
A legnagyobb baj, hogy e szép feladatra vállalkozók csak a magyar társadalomra támaszkodhatnak, melyet annyi más irány[410]ban is igénybe vesznek. A csecsemővédelmi mozgalom ugyanis nem részesül sem községi, sem báni segélyben. Úgy segítenek tehát magukon, ahogy tudnak. Belépődíjas előadásokat rendeznek, odaadják kártyanyereségüket, s havonta pénzbeli hozzájárulással is támogatják a csecsemővédelmet. Az anyagi eszközök előteremtésében a lelemény is mind jobban szerepet kap. Egyik asszony kiállításba való terítőit sorsolja ki, s a befolyt pénzt odaajándékozza a mozgalomnak, a másik száz mesekönyvet ad oda ingyen, a most érettségizett magyar diákok előadást rendeznek s így tovább… Hol innen csöppen, hol onnan csurran.
Azután összegyűjtögetnek régi, kallódó, keshedésnek indult fehérneműt, s az ügyes, varráshoz értő asszonyok a jobb részekből szép babakelengyét szabnak, mely több babát is kiszolgál. Az önkéntes adományokból pedig fehérnemű-anyagot vásárolnak, hogy a Népkör helyiségében, mely rendelkezésükre áll, a kis gárda képviselői – a népköri tagok feleségei és leányai – párnahuzatokat varrjanak.
Péntek délután szoktak itt összejönni. Ilyenkor fogadják a terhes asszonyokat is, akik pénzbeli segélyre s babakelengyére tartanak igényt. Az adatfelvétel s az ellenőrző értesítés beérkezése után, az arajogosult megkapja a babakelengyét: négy inget, négy kabátkát, négy főkötőt, hat vékony, négy vastag pelenkát, két haspólyát, egy pólyakötőt, egy fürdőlepedőt, két párnahuzatot, egy gumipelenkát, egy doboz hintőport, egy kg. mosószappant s egy „Anya- és csecsemővédelmi útmutató”-t, melyet az „Ifjúság” szerkesztője ajándékozott az akciónak.
Minden esetben két asszony látogatja meg a gyermekágyas anyát, s utal ki a körülményekhez képest hús-, zsír-, liszt-, kenyér-, tej-, cukor- és szappanadagot.
A mozgalom azon van, hogy betekintést nyerjen a hozzája fordulók életébe, s munkaalkalom szerzésével segítsen helyzetükön.
Két év alatt 108 magyar csecsemő, illetve anya részesült segélyben, de sürgős segélyt kapott Žitkovic-i tűzkárosult anya is, s ugyanúgy arra szorult, Novi Sad-i árvízkárosultak is.
A segélyben részesítettek között van:
egy tizennégy gyermekes anya (9 élő gyermekkel)
egy tizenegy gyermekes „ (10 élő gyermekkel)
egy tízgyermekes „ (mind él)
kilencgyermekes „ (mind él) [411]
egy nyolcgyermekes anya anya (négy élő gyermekkel)
két hétgyermekes „ (mind él)

három hatgyermekes „ (mind él)

kilenc ötgyermekes „ (mind él)

tizenegy négygyermekes „ (mind él)

tíz háromgyermekes „ (mind él)

tizenöt kétgyermekes „ (mind él)

a többi első gyermek

Az anyák kora 16-tól 42-ig terjed. Szegénységük oka legtöbbször a férj munkanélkülisége, betegség, tehetetlenség.
Nagyon szomorú a törvénytelen gyermekek statisztikája. Harminc közül tizenkettő halt meg. Legtöbb a lányanya gondatlansága miatt. Sok helyen már nyolc-tíz gyermek is van, de a szülők még mindig nem esküdtek meg. (Többé-kevésbé anyagiak miatt.)
Beszerzett adatok alapján ismertette
Szirmai Károly