Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. december) 12. szám

Beszterczey Anna: Ünnepet ülök majd csendben

Egyedül, megint, mindig.
Kötöm a bánat sápadt szemeit,
amikben csak a hitem a szelíd vigasz.
Ünnepet ülök majd csendben.
A kertben nem találok több virágot.
Nem tudom miért vagyok árva
és miért siratom a világot.
Csak megyek zajtalanul, magamba,
szavamban néha Isten szava csendül
és egyszer talán hazatérek.
Elérek a véghez
és sóvárgó boldogan,
adom magam az Úrnak
örökre. Tisztán, fehéren,
elérem az égen tündöklő csillagcsodákat,
elérkezem az örök léthez.
1) Fiataljaink költeményeiből. [555]