Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. július-augusztus-szeptember) 7-8-9. szám

Velmar Janković, Vladimir: Harmadik számú közellenség

– Részlet Vl. Velmar-Janković „Državni neprijatelj broj 3” című komédiája kilencedik jelenetéből. –
(Dr. Tom Kastro egyetemi tanár és Fischer, a Wormstrong & Lloyd társaság megbízottja beszélgetnek.)
Tom: Beszélgetésünknél használja mindjárt a harmadik fokozatot. Az első az, amikor cége megbízottjaként hazudik, a másik pedig elhiszi. A második, amikor hazudik és a másik úgy tesz, mintha azt közös „magasabb” érdekből elhinné. Ugy-e, így van? A harmadik fokozat pedig az, amikor őszintén beszél.
Fischer: Erre csak akkor van szükség, ha felsőbbrendű emberrel van dolgom. Ez az Ön esete, bár nincs érdekében. Ez igen kínos beszélgetés.
Tom: Én csak ebbe megyek bele. Tehát mindenekelőtt mondja meg nekem, akadt-e nálunk olyan valakire, akit nem tudott megvásárolni?
Fischer: Nincs éppen a legjobb véleménnyel cégünkről.
Tom: Pénzükkel megmérgezték közéletünket. Lelkeket és gerinceket törtek a haszon szolgálatába.
Fischer: Azt kívánta tőlem: legyek őszinte. A pénznek ma mindenütt osztatlan sikere van, azért ne legyen olyan rossz véleménye honfitársairól. Ebben a tekintetben cégünk nem tesz különbséget az Ön vagy a saját országa között. Amit Önök megvesztegetésnek bélyegeznek, azt mi üzemköltségnek nevezzük. Az [322] összeg nagysága és az emberek becsületessége a mi cégünknél egyáltalában nem jön számításba. Ha néha fel is adjuk az üzletet, az semmi esetre sem történik azért, mert nem volt sikerünk, hanem egyedül azért, mert politikánk magasabb szempontjain át, számunkra már érdektelenné vált.
Tom: És ha én lennék uralmon, engem is megvásárolnának?
Fischer: Elvben senki sem kivétel. Mindenkinek megvan a maga gyenge oldala. Gyakran éppen az a leggyengébb, ahol a legerősebbnek látszik.
Tom: S hol az én gyengém?
Fischer: Önt a becsületességen és az érdektelenségen át lehet megfogni. Ez ugyan a nehézsúly fogalomkörébe tartozik, de éppen ezért gyakran a legolcsóbban végzünk vele. Ezenfelül, amikor hatalomra kerül, nem lesz szükség arra, hogy mi szabjuk meg a taksát. Legjobb barátai elvégzik ezt helyettünk.
Tom: Vannak az én embereim között is árulók?
Fischer: Az emberei között, ma és amidőn uralomra kerül – nagy a különbség. Ha vannak hűséges barátai, ne csináljon belőlük minisztereket, mert akkor biztosan elveszíti őket. Nincs szó árulásról, csupán idővel az Önhöz legközelebb állók lesznek hajlíthatatlanságának és lelkiismeretességének kártevői.
Tom: De addig már győz az Eszme, és semmi sem veszhet el.
Fischer: Ha nem csupán a védelemben és a lázadásban, hanem a hatalmon is tovább akarja vinni eszméit, akkor jó lesz, ha egy kicsit bemocskolódik.
Tom: O, Fernando, Fernando…
Fischer: Hogy mondta? Igen. A hatalom nem műhely és nem egyetem. Az eszme addig a legigazságosabb, amíg nem kerül hatalomra. A hatalommal csak elsatnyul. A hatalom valóban azt csapja be a legjobban, ami az uralomhoz segítette.
Tom: Furcsa, hogy Magával is egyetértek.
Fischer: Barátok nélkül az uralomra! Különben elveszíti vagy arra kényszerül, hogy az Eszme nevében tapossa el őket.
Tom: Van még a Wormstrong & Lloyd cégnek más hasonló tanácsa a részemre?
Fischer: Hatalmas cég. Több mint cég. Nemzetközi tényező. Óriási tapasztalatokkal. S amikor nem szállít ágyukat, ki és beforgatja a kormányokat. Az Önök nemzeti határokkal és felségjogaikkal színes térképeik, számára nem léteznek. Neki és szövetsé[323]geseiknek saját térképeik, saját székhelyeik vannak. Mi Önnel soha sem dolgozunk egálra. Vagy ellenségünk s akkor eltiporjuk, vagy gyenge, akkor kizsákmányoljuk. Higgye el, ez a magas és alaposan kidolgozott uralkodói érzés.
Tom: Milyen kár, hogy nem tudok odáig felmagasodni.
Fischer: Valóban, Ön még mindig elavult, nemzeti alapon dolgozik. Mi már magasabb elvek alapján tevékenykedünk, mint akár a nemzeti vagy a nemzetközi. Nekünk mellékesek a nemzeti érdekek, azok, amelyek minden állásponton át érthetőek. Az emberek úgy vélik, hogy saját országuk javáért küzdenek és ez gyerekjáték. A népek gyermekek. Azt hiszik, hogy fejük felett istenek és mennydörgések, közben nem érzik a láthatatlan hatalmat, azt a királyi erőt, amely a mindennapot uralja. Ez vagyunk – Mi!
Tom: Szén. Nafta. Ágyú. Kaucsuk! És így tovább!
Fischer: Nem. Az ügy sokkal előnyösebb. Van a világon néhány különösen hatalmas és kivételesen bátor ember, akik a legvékonyabb, de ha úgy kívánja, akár a legvastagabb fonalat is kezükben tartják. Tartják és ez minden. A többi azután úgy történik, ahogy ők mondják.
Tom: Nem, ahogy ők mondják, Fischer, hanem ahogy Isten akarja.
Fischer: Isten nem törődik a részletekkel. Nagyjából elrendezte a dolgokat, és a részletek befejezését enyéimre bízta.
Tom: Az ő fonalaik is összekuszálódhatnak.
Fischer: Istenemre, nehezen. Hagyják, hogy a népek és vezetőik abban a tévhitben ringassák magukat, hogy saját földjükön teljesen szabadon csinálhatják azt, amiben kedvük telik. Valóban azonban azt teszik, amit a mieink akarnak. Természetesen. Wormstrong & Llyod cég csupán egy láncszem… de a dolgok úgy mennek, ahogy azt mások akarják, kedves Kastro! Ahogy mások akarják.
Tom: Nem sokáig.
Fischer: Íme, például az Ön esete. Nekünk, Wormstrong & Lloydnak, a nagy hatalmasok kis végrehajtó közegeinek, alkalom adatott arra, hogy az Önök ügyes-bajos dolgaival, saját számlánkra szórakozhassunk. Jól tudjuk, hogy legfőbb gondja: országának a szomszéd hatalom gazdasági elnyomása alól való felszabadítása. Bár ehhez a nagyhatalomhoz jelentős érdekeink fűződnek, mi mégis támogatjuk Önt törekvéseiben, mert valamelyes magasabb számítá[324]sunkba személyét pillanatnyilag, mintegy kedvező alkalmul, beszámítottuk. Ez a számítás túl van minden nemzeti gondolaton. Nem is nemzetközi. Társadalomfeletti sem. Általában, túl van minden eszmén…, valósággal földrészfeletti. Mivel Önnek ebben a számításban kedvező helyzete van, használja ki ezt az alkalmat és csak úgy mellékesen, apró nemzeti és társadalmi gondocskáit is megvalósíthatja. Ki tudja – holnap talán a dolgok másfelé fordulnak… és az Ön sikereinek befellegzett. Mert hiszen, az nagyon kevéssé függ Öntől.
Tom: Mily élvezettel akasztatnám fel Önt.
Fischer: Nagyon kedves, hogy őszinteségemet hasonlóval viszonozza. Ha talán egyszer megunná, hogy a hazát szolgálja… tudja, ez a kicsinyes világ, az a világ, amit úgy hívnak, hogy haza, beajánlhatom Önt cégemnek, Wormstrong & Lloydéknak. Segítségükkel elérheti majd azokat a legnagyobbakat is, akiknek én még a közelségükbe sem férkőzhettem. Mint kiábrándult és haragos, magas rangot érhetne el náluk. Most, mint az eszmének képzelődő rajongója, egyáltalában nem jöhet számításba.
Tom: Ez annyit jelent, hogy erről a földről el kell tűnni annak, a Maga néhány legmagasabbjának, aztán rend lenne ezen a földön.
Fischer: Még több zűrzavar. Megmondottam Önnek, hogy nem való az a bizonyos harmadik fokozatú beszélgetés. Íme, csak ingerült lesz tőle az ember. Belátom, hogy valóban utálatos: alkotmányokat és törvényeket hoznak a népeknek, s amikor meghallják, hogy mindez kitől ered, életük minden nemes küzdelme értelmetlenné válik. Ez valóban bosszantó. Éppen ezért indítványozom, térjünk át az üzletre. Végül is, kisebb és közelebbi célokért is kell élni. Hatalomra segítjük önt, ha petróleumkutatási készülékének terveit átengedi nekünk.
Fordította: Kázmér Ernő [325]