Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. december) 12. szám

Dudás Kálmán: Nyár

A táj pörkölt, a sík kopárra váltan,
a fű kiégett, a patak kiszáradt.
Derékig állnak a lankák a nyárban
s a nap aszalja az út menti fákat.
A határ kisült. Üres, szürke száraz,
föl-fölküld egy embert: esőt les a dombról,
az éhes jószág, őgyelegve szálaz,
szakadtan járkál, szomorún kolompol.
Hogy erre járok a kánikulában,
horkol a föld, a süket és kipállott,
pár pipacs nyaldos apró láng-ruhában,
hogy gyújtaná föl e döglött világot!
(Mali Iđos, 1940 nyarán) [533]