Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. december) 12. szám

Dudás Kálmán: Nosztalgikus utazás

Legelő, gémes, jegenyék,
rekettyés, vadvíz, fűz, fenyér,
pagony és tetők, feketék,
a táj búcsúzik, színe mély.
Untat a sík? jobbra tekints:
tölgyhajú, szép szelíd hegyek,
ősztől roskadó hegygerinc
fagyallal, cserrel integet.
Megyünk lassan az est felé.
Alattunk fölriadt erek,
s lopva a jegenyék közé
rajzolódik a kék Mecsek:
tág szlavón mezőkön döcög
vonatom: unott utazás
egy kék vonal a fák között:
időtlen bánat, csupa gyász…
Megyünk, már szálas lágy ködök
gombolyodnak a fák fölött,
s valahol bent a csönd alatt,
valahol lent a könny alatt,
hol vágyam vak börtönfalak
őrzik: a bánat fölszakad,
s buzog, buzog, már ellepi
a lelkem, és teles teli
van vele már az este is,
ki tudja, merre, merre visz
sorvadó magyar végeken?
tele van vele életem: [530]
sorsom és álmom, vesztem is,
ki tudja merre, merre visz?
Ha sejtitek, feleljetek,
idegen erdők és hegyek!
Ősz, nosztalgia, sóhajok!
vigasztaljatok, szóljatok,
versek, gügyögő gyermekek,
mielőtt csöndbe elmegyek…
Hideg üvegen homlokom,
bús tekintetem téveteg
túl jegenyéken, dombokon
hiába kutat, kék Mecsek…