Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. december) 12. szám

Szemlér Ferenc versfordításai

(Népének az 1400-as évekből)
József idős vala már,
Sok éve betelvén,
Hogy elvette Máriát
Galiléa földjén.
Egyszer erdő sűrűjén
Sétálgattak ketten,
Rőt cseresznye csillogott
Rájuk a berekben.
Így szólt akkor Mária
Szelíden és lágyan:
„Terhes vagyok, tépj nekem,
Kérlek!… megkívántam.”
Így szólt akkor a rideg
József durva hangon:
„Akitől van a gyerek,
Cseresznyét az adjon!”
Így szólt akkor Mária
Méhében a magzat:
„Hajtsd le kincsed, büszke fa,
És anyámnak adjad!”
Meghajolt a büszke fa
Jobbján Máriának,
,,Nézd csak József” mondta „ha
Te nem adsz, a fám ad!”
S ette, ette Mária
A vörös cseresznyét
S vitte, vitte súlyosan
Drága-terhű testét. [525]