Folyóiratok

Kalangya, IX. évfolyam (1940. november) 11. szám

Kass László: Őrségen

Építő magyar kezek
A magyar összetartásnak és áldozatkészségnek megható és lelkesítő példáját nyújtják a Subotica-i kisiparosok és kereskedők, akik, mint a napisajtó feljegyezte, ellenszolgáltatás nélkül, csupán szívük parancsára, vállalkoztak arra, hogy a Magyar Olvasókör építkezésénél felmerülő munkát elvégzik; mások, hogy az anyagot ingyen adják. Mindez nem keltene különösebb feltűnést, ha kisebbségi történelmünk íratlan évkönyveiben egyszer is előfordult volna az önkéntes munkavállalásnak ehhez hasonló nagyszabású és önkéntelen megnyilvánulása.
Nézzük csak meg miről is van szó?
A Magyar Olvasókör vezetősége már évek óta tervezi, hogy kibővíti, és rendbe hozatja az egyesület elhanyagolt állapotban lévő és a meg növekedett igényeknek meg nem felelő székházát. A terv azonban sosem valósulhatott meg, elsősorban a szükséges anyagiak hiánya, másrészt a testületben fel-felbukkanó nézeteltérések és meddő »elvi« csatározások miatt. A gazdasági viszonyok hosszú ideig különben is olyanok voltak, hogy a sok oldalról igénybe vett magyar áldozatkészséget nem lehetett még egyszer megcsapolni, nem lehetett kívánni a tengődő magyar társadalomtól és a legtöbb tagot számláló, de legszűkösebben élő középosztálytól, hogy előteremtse a székház kibővítéséhez és kifényesítéséhez szükséges százezreket. Várni kellett és tűrni kellett a vakolatát hullató, az idők során beszennyeződött falak szomorú látványát, a szorongást és a füstös kényelmetlenséget.
A Magyar Olvasókör mai épülete ugyanis kisebb igények kielégítésére, kisebb közönség részére többszöri toldozás-foldozás útján jött létre, és ami a múltban hozzá épült, az is nélkülözte a [520] gyakorlati előrelátást. A színházterem előtt csöppnyi csarnok van, de ennek nagy részét is elfoglalja a ruhatár, úgy hogy színházi előadások, vagy táncmulatságok alkalmával kényelmetlen, tumultuózus jelenetek zajlanak le az előcsarnokban. Az előadások szünetében a közönség egy alacsony és füstös kocsmaszobában zsúfolódik össze. Ennek a hodálynak a látványa és levegője megdöbbenti az embert. Sokszor kellett miatta pirulni, mikor a Magyar Olvasókör más nemzetiségű vendégeket fogadott falai között. Az ország legnagyobb magyar közművelődési egyesületének – mondogattuk tehetetlenül – nincs méltó és reprezentatív otthona, ahová vendéget hívhat, és ahol tagjai igazán jól és otthonosan éreznék magukat. A foltos ruhát, szegénységünk jelét nem szégyelltük, de a rongyaink miatt pirultunk, mert külső kopottságunk nemcsak az anyagiak, hanem összefogó erőnk és teremtő kedvünk hiányát is elárulta. Patópáloskodó természetünk, vitatkozó hajlandóságunk, »belső párbajunk«, elvi egyenetlenkedéseink elszívták a tevékeny munkától legjobb erőinket és legdrágább időnket.
Sok minden megváltozott a Magyar Olvasókörben, amikor a vitatkozó kedvűek és a minden kákán csomót keresők passzivitásba vonultak. Egyszeriben felszabadult az az erő, amelyet eddig a szerencsétlen és magtalan szellemi villongások kötöttek le és meg lehetett kezdeni a munkát. Pár hónap alatt a Magyar Olvasókör minden alosztálya egyensúlyi helyzetbe lendült, egyik sikeres előadás a másikat érte. Akik hűségesen megmaradtak a Magyar Olvasókör szolgálatában, nagy kedvvel, igyekezettel, sokszor hősi áldozatkészséggel dolgoztak a közös ügyért: mindenben a lehető legjobbat, a magyar műveltség színvonalához méltót nyújtani. Érdemes volt dolgozni, mert lassan, de biztosan megfigyelhettük gyarapodásunkat. A taglétszám csodásan emelkedett, a jó előadások, hangversenyek egyre nagyobb tömeget vonzottak, a szakosztályok mindegyike sikert-sikerre halmozott, egymással versengtek abban, hogy ki nyújt többet és a jobbat, ki mennyivel gyarapítja anyagi és erkölcsi vagyonunkat.
Ezek után már gondolni lehetett arra, hogy megvalósítsák a régi tervet: az építést, az átalakítást és a helyiségek rendbe hozását. Elkészült a tervrajz és az előzetes költségvetés. Valóban szerény építkezésről volt szó, de a mai anyagárak és munkabérek figyelembevételével így is százezres összeg buggyant ki a számí[521]tások végén. Gondolni sem merte senki, hogy a mai bizonytalanságban és nyomasztó gazdasági helyzetben elő lehet teremteni a szükséges összeget. Egymást érték az értekezletek, hogy valamilyen megoldást találjanak s már-már úgy látszott, hogy a terveket el kell tenni jobb időkre, amikor megmozdult néhány magyar iparos és közölték az építőbizottsággal, hogy ingyen elvégzik a szakmájukba vágó munkát, de az építkezésnek mindenképpen meg kell indulnia. És egyszerre, mintha csoda történt volna. Mintha mindenki megérezte volna, hogy itt sokkal több, sokkal nagyobb valami történik annál, hogy egy vagy két derék ember munkát és anyagot áldoz, mindenki érezte, hogy az eddig alvó, tétlen és fásult magyar lélek és a közös ügyért ritkán dobbanó magyar szív szólalt meg, a magyar akaraterő és a magyar sorsvállalás jelentkezett, a közösségtudat támadt fel és együvé tartozásunk érzése szökkent virágba.
Ha egykoron a Felvidék és Erdély magyarsága össze tudott fogni, ha közös ügyről volt szó, itt is meg tudják tenni, ha kell. Különös és szép öröm mindannyiunk számára, hogy az első lépést kis emberek, iparosaink, kereskedőink, kézműveseink, munkásaink tették meg. Az ingyenes munkavállalással és az anyagfelajánlással az előirányzott költségvetési összeg annyira összezsugorodott, hogy nem volt többé akadálya a munka megkezdésének. Hathatósan elősegítette a szép mozgalmat a Napló is, amely sorozatos lelkes beszámolókat közölt a magyar kisiparosság áldozatkészségéről, ami annál értékesebb, mert ezekben a súlyos időkben, a tél küszöbén, olyankor nyilvánul meg, amikor az iparos osztály igazán nem rendelkezik elajándékozható anyag- és erő felesleggel. Könnyen adhat az, aki bővében van a javaknak, százszor nehezebb, de annyiszor értékesebb annak az embernek a hozzájárulása, aki talán egy melegebb ruháról, vagy egy jobb falatról mondott le, hogy a közösséget szolgáló Magyar Olvasókör megújuljon, és külsőségekben is méltó legyen hivatásához.
Szeretettel feljegyezzük azoknak az iparosoknak, kereskedőknek, cégeknek a nevét, akik önkéntes munkával, vagy más adománnyal járultak az építkezéshez: Tőke Dániel és Fia, Szebenyi Márton, Nagy Varjas Rókus, Szűcs Mihály épületasztalosok, Nágl Ferenc, Matuska Lénárd szerelők és bádogosok, Pauk János mázoló, Varga Antal és Fiai, Horváth János villanyszerelők, idősebb Siflis Pál, ifjabb Siflis Pál, Barzel, Angyal és Czabay, Szenes [522] Testvérek, Kákonyi Béla vaskereskedők, Ürge Ernő, Bory Béla motor gyárosok, Gábor Béla a »Rotman« vasbútorgyár tulajdonosa, Morvay és Molnár műcement ipar, Nagy Gyula és Kovács-Sztrikó Mihály kárpitosok, Kunetz Testvérek és Korponaics Ádám üvegesek, Kiss József tetőfedő, Sefcsics Lajos és Elek ácsmesterek, Vasič, Kiss és Jáger lakatosok, Horváth-Almásy József vezetésével az összes magyar szobafestő iparosok, Dech Károly műszövő, Bokor László kereskedő, Sipos Testvérek és Szenti József műbútorasztalosok, Varga István építész, Meteor, Milodanovič, Heckinger csillárüzem, Denegri János és Palatinus János műkő- és márványipar. Az építkezéshez szükséges összes téglát dr. Prokesch Mihály, az Olvasókör ügyvezető elnöke és Molczer Károly téglagyárosok adták. Nojcsek Géza olvasóköri elnök 10.000. dr. Szölössy József ügyvéd 5000 dinárral járult az építkezés költségeihez.
Ez a névsor korántsem teljes. Nem múlik el nap, hogy ne jelentkeznék munkát vállaló újabb iparos, vagy kereskedő. A pénzgyűjtés sem indul még meg, de most felhívás nélkül is érkeznek kisebb-nagyobb adományok az építő-bizottsághoz, amelynek tagjai: Nojcsek Géza, dr. Prokesch Mihály, dr. Kovács Károly, dr. Hősz Dezső, Lendvay József, Richter János, Palencsár József, Csuka János, Kun Szabó Dezső és Lévay Endre. Külön meg kell említenünk a bizottság tagjai közül Csuka Jánost, Hősz Dezsőt és Palencsár Józsefet, akik lankadatlan buzgalmukkal és szívós szervező készségükkel tűntek ki. Vállalták az összes szükséges anyagok összegyűjtését.
A Magyar Olvasókör udvarán tégla és homokhegyek állnak. Az új falakat felhúzták, tető alatt vannak. Néhány hét múlva elkészülnek a vakolással, a festéssel, a parkettázással és a berendezéssel. Karácsonyra már új, tiszta falak, kényelmes és jó beosztású helyiségek, szép magyaros berendezés várja az Olvasóköri tagokat. Az új otthon nemcsak csinosabb, hanem barátságosabb és meghittebb is lesz. Minden tégláját, minden szögét magyar szív adta és magyar kéz öntötte formába. Vigasz ez a gyengén termő múltért és hit a jövőre, hogy a munkáskezek, amelyek most teremtő szorításban egyesültek sohasem fognak szétszakadni.
Subotica, 1940. október 26. [523]

…minden könyv a Globus könyvesboltban
Novi Sad, Kralja Petra II. u. 42
Kérje ingyenes ismertetőnket! [524]